Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

38 lisatió teljesen magába szívta az ó-kori civilisatió elemeit, s arra külön rá nem szorulunk. Azon megjegyzésre, bogy a görög tudományok fölélesztése hozta létre a renaissancet, azt mondják, hogy ez az ok és okozat összezavarása. Az emberi eszmélödö szellem ébredése volt oka a görög tudományok feléledésének s nem viszont. Abban az időben okvetlen rajonganiok kellett az ó-kor szélieméért, mert érezték annak fölényét saját korszellemük durvasága fölött. A számtalan uj és komoly eszmék által mozgásba hozott korunk egyáltalán nem is rajonghat többé azon harmonikus egyéni létért, mely Pericles korában nyert megtestesülést. Szerintök azon jellem és szívképzö elem, mely a görög történetben és culturában rejlik, nemzeti történetünkből és irodalmunkból is meríthető. Hisz nemzeti műveltségűnk létrejött a nélkül, hogy a görög műveltség lényegesen befolyt volna rá. Bessenyeitől Arany Jánosig, Felsöbükki Nagy Páltól Deák Ferenczig a kitűnő, s nemzeti műveltségünket úgyszólván megal kotó férfiak egész sora még nem tanult görögül. Mindezen correctiokat a görög nyelv ellenei azonban csak úgy mellesleg teszik. Mert ők is teljes mértékben megakarják óvni a gymnasium ideális jellegét, s nemcsak hogy nein akarják elejteni a görög szellemnek és irodalomnak fölhasználását az ifjúság képzésénél, az irodalmi izlés és történeti tudás biztosításánál, hanem inkább ezért szállanak harezra. Gúnynyal kérdezik, vájjon a görög nyelv védői czéljokat megvalósítva hiszik-e, midőn tényleg a tanulók legnagyobb része a grammatica nehézségeibe vész ? Váj jon lehet-e helyes fogalma annak a görög irodalmi termékek nagyszerűségéről, ki nagy kínnal olvasott Homerosból néhány éneket, az egyhangú Anabasisból egy-két -katonai menetelés leírását, llcrodotösból egy epizódot, Platonból egy dialogot ? Hiszen a görög irodalmi termékek nagyszerűsége inkább az egésznek művészi szerkezetében, mint a részletek kiválóságában áll. Igaz ugyan, — így folytatják — hogy pl. Thukydides tömör nyelve akárhány helyen vissza sem adható, s hogy Homéros más görögül, mint magyarul. De csak azoknak, kik úgy értenek görögül, mint Thukydides vagy Homeros értettek. IIa egy nagy író gondolati és nyelvi szépségeit teljesen élvezni óhajtjuk, nemcsak hogy nem szabad primitív grammatical nehézségekkel küzdenünk, hanem a nyelvet oly mértékben kell birnunk, mint az anyanyelvet, hogy mindegyik fordulata az ember lelkének egyegy húrját pendítse meg. E felfogásból kiindulva midőn a támadó fél mégis értékesíteni akarja azt az ethicai és művelődési elemet, mely a görög szellemben és irodalomban van lerakva, egy uj módszerhez nyúl, t. i. hogy a görög írókat anyanyelven olvastatja a tanulókkal. Meg vannak győződve, hogy az ifjúság sokkal jobban megismeri Aristophanest Arany János fordításából, mint az eredetiből, s Ilomerost sokkal hasznosabban