Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

31 gyekben, a hegyek déli és nyugati oldalán inkább, míg az északin sohasem ; szabad és nyílt helyen hamarább szenvedhetnek a csemeték, mint ott, hol a közvetlen szomszédságban lévő erdő-állomány tartja vissza a déli nap perzselő sugarait; megmenekülnek a bajtól azon fiatal csemeték is, melyeket avar föd, vagy melyek magas fü, vagy csexjék közt nőnek ; szintén nem lép föl a baj, ha télen elegendő hó esett és a hótakaró liuzamosb ideig marad a növényeken. Megakadályozhatjuk mi is, ha árnyékos helyre ültetjük a fiatal csemetéket, vagy szalmával hintjük be a talajt, hogy annak kisugárzását megakadályozzuk; ha a túlságos nedves talajt lecsapoljuk, hogy ez által annak hirtelen megfagyását megakadályozzuk, ha a túlságos kemény talajt fölássuk, hogy ez által fölmelegedését előmozdítsuk. Éghajlatunk alatt nein igen emelkedik a hömérsék oly magasra, hogy a növényre egészben vagy nagyobb kiterjedésben káros hatást gyakorolna. Ha tartós nappali nyári meleg következtében kissé fonnyadni kezdenek is a növények, az éj beálltával visszanyerik feszültségüket és megindul a rendes életműködés. A tropikus égalj alatt pedig, hol a talaj hömérséke + 70— 80°-ra, a levegőé árnyékban is 40—42°-ra emelkedik a növények védekezési módja biztosítja a tenyészetet. Az egynyári növények már a forró évszak beálltával megérlelik magvaikat, melyeknek száraz állapota, — mint említettük, — megmenti azokat a forróság káros hatásától. A hagymás, gumós és tőkés növények földfeletti részeiket elvesztik, de földalatti részeikkel a mélyebb rétegekben foglalnak helyet, hol a hömérsék sohasem emelkedik oly magasra, hogy megronthatná szervezetüket. A fás növények pedig ép úgy készülnek el a forró évszakra, mint a mi fáink a téli pihenésre, leveleiket elhullatják és nedvben szegény száraz ágaiknak semmitsem árt a déli nap forrósága. SWt &%xdxc.