Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

30 harmatot lerázzák a következő módon. Egy zsineg két végét két ember fogja és az így kifeszített zsineget elhúzzák a vetés fölött, minek következtében a harmat — vagy esőcseppek lehullanak. Ilyen módon mesterségesen idézik elő azt, mit rendes körülmények között a szél szokott végezni. 4. A napsugarak által okozott repedések. Erre vonatkozólag elágazók a vélemények, amennyiben a tudósok egyrésze azt mondja, hogy egyenesen a nap melege repeszti meg a fák kérgét; mert a baj a törzsök alsó részén és azon oldalán szokott előfordulni, melyet déli 11 órától délutáni 2 óráig érnek a napsugarai. Leginkább a gyümölcsfákat éri ez a veszedelem, mely elkerülhető, ha a fák déli oldalát szalmával betakarjuk. Többnyire márcziusban fordul elő, de augusztusban is észlelték és éppen ez utóbbiakat tulajdonítják a napsugarak káros hatásának. A tudósok másik része azt mondja, hogy márcziusban előforduló repedések a tavaszi fagy következései, mert ha a képző-szövet vízzel telt sejtjei megfagynak, kiterjednek és fölrepesztik a kérget. De az augusztusi repedések is lehetnek egy korábbi fagy következései, melynek következtében a a kéreg kiszáradt annyira, hogy a legkisebb hatás elégséges arra, hogy fölrepedjen. A magas törzsökü fákat ritkán éri ez a veszedelem, hanem leginkább azon alacsony törzsüeket, melyek majdnem egész a törzs aljáig meg vannak rakva ágakkal. De ezeknél is elmaradnak a repedések, ha bizonyos magasságig lemetszik az ágakat, hogy a levegő egész éven keresztül szabadon járja őket. Szintén ritkán fordulnak elő ezen repedések a magról nevelt fákon, nemkülönben olyan nemesítéseken, melyek vad fába oltattak. 5. A fiatal fenyvek vedlése. Kora tavaszszal 2—5 éves fenyöcsemetéken lehet észrevenni, hogy leveleik először barnák, majd vörösbarnák lesznek, azután elszáradnak és lehullanak. Ennek következtében a fiatal fák vagy tönkre mennek, vagy csak huzamosb idő után jönnek magukhoz. A bajnak kettős oka van, u. m. a tavaszi nagy meleg és a talaj hidegsége. Ha a tavaszi verőfényes nap nagyon emeli a levegő hömérsékét, a levelek párolognak ; de mivel a talaj még hideg, a gyökerek nem képesek a hiányt pótolni ; sem a fiatal faanyag ninc3 még annyira kifejlődve, hogy kellő mennyiségű nedvességet juttathatna a leveleknek, ennek következtében elhalnak, lehullanak. Hogy a bajt csakugyan körlég és a talaj liőmérséki különbsége okozza, bizonyítja Ebermayer, ki azt tapasztalta, hogy ott, ahol ez a baj föllépett, a talaj hőmérséke 1'3 m. mélységben + 4° R. volt, míg a levegő melege árnyékban igen gyakran 20°-ra emelkedett. Azután a vedlés leginkább ott éri ezen növényeket, hol a körülmények is elősegítik azt, hogy a talaj kihűljön és a levegő hirtelen fölmelegedhetik. Gyakoribb a baj száraz tavaszszal, midőn a nappalok melegek, az éjjelek hidegek; síkságon gyakrabban fordul elő, mint a he-