Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

20 2. Az ághegyek elfagyása. Ez vagy tavaszszal, vagy öszszel szokott előfordulni. Tavaszszal a májusi hidegek alkalmával elfagyhatnak a nedvben dús fiatal hajtások. Őszkor, ha korán köszönt be a hideg, leginkább azon növények nyári hajtásai fagynak el, melyek melegebb vidékekről valók és így a mi nyarunk nem elégséges arra, hogy annyira kifejlődjenek, hogy a hideget kiállják. Ilyenek: gledicsia (Grleditschia), sofora (Sophora japonica), papír-eperfa (Brousonetia papyrifera), közönséges eperfa (Morus alba), szomorú fűz (Salix babylonica), a szőlő (Vitis vinf) és sok délvidéki cserje. Az ágak elfagyásának következése egy rendellenes képződés, a túlságos elágasodás, amennyiben az elfagyott részek alatt mellékhajtások lépnek föl. 3. A belső szövetek megbarnulása. Ez még a legkisebb baj, melyet a fagy okozhat, mert többnyire csak a bélszövetre terjed ki, míg a fa és a képző szövet sértetlenek maradnak. Különösen a gyümölcs- és tűlevelű fákban szokott előfordulni, melyeknek bélszövete körül gyürü alakú megbarnulások támadnak. A megbarnulás néha a bélsugarakra is kiterjed és némely növényeknél, mint a juharnál, valóságos kereszt alakot mutat. Ez a barnulás, mely első jele a szerves anyag bomlásának, a faanyagra ritkán, a képző-szövetre pedig még akkor sem terjed ki, ha talán a kéreg szenvedett is színváltozást. Azért ezen bajt a növény kiheverheti, de nyomai éveken keresztül megmaradnak. 4. A fák révesedése. Nagy hideg következtében gyakran szenvednek a kéreg-, háncs-, fa- és képzöszövetek is, amennyiben sejtjeik kisebbnagyobb területen elvesztik életképességüket. Az ilyen megsérült területek csak akkor vehetők észre, ha az elpusztult kéreg a megbarnult faanyagról leválik. Ezt száraz révesedésnek nevezik. Ha azonban a bajhoz még mézgafolyás is járul, mint ez csonthéjas gyümölcsfáinknál elő szokott fordulni, akkor nedves révesedésnek mondjuk. Ha a sérülés helyei nagyobbak, a faanyag lassú korhadásnak indul. De ha csak kisebb területet ront meg a hideg, akkor az életképes szövet uj anyaggal borítja be a megsérült részeket. Azonban uj élet az elhalt részekben nem támad; ezek lassankint kiszáradnak és ha keresztül metszük az ilyen ágat vagy törzsököt, mindig megtaláljuk az elpusztult részeket; sőt az ujabban képződött gyűrűk számából meghatározhatjuk a baj idejét is. Ez a baj leginkább a fák déli oldalán szokott előfordulni. A tavaszi napsugarak hatása következtében itt indul meg először az életműködés, melynek következtében a szövetek víztartalma gyarapszik, ép ezért ilyen helyeken legkönnyebben árthat nekik a tavaszi fagy. 5. A fagy által okozott repedések. Télen, nagy hidegben, a fa egész hosszában megreped, mi rendesen erős durranás mellett történik. A tünemény oka az, hogy a fa a hideg következtében a kerületen jobban húzódik össze, mint a sugarak irányában ; a durranást pedig a szövetek