Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

19 Megtörténik, liogy a fás növények csekélyebb hidegben is elfagynak, de ez csak akkor következik be, ha a növénynek huzamosb időre van szüksége, hogy életműködését befejezze. Ilyenek leginkább a melegebb vidéki cserjék és fák. Elfagyásuknak oka abból magyarázható meg, hogy a mi nyári időszakunk alatt nem kaptak annyi hőmennyiséget, mint a mennyi elegendő lett volna arra, hogy fejlődésüket befejezvén, elkészüljenek a téli pihenésre. A belső szervekben nagy mennyiségű nedvesség marad vissza, minek következtében már kisebb hidegben is elpusztulnak. A mirtus és narancs 2°—4°, a cziprus és fügefák 7°—9°-nyi hidegben elfagynak. Hasonló sors érheti gyümölcsfáinkat és szőlőtőkéinket is, ha a hűvös nyár és a rövid ősz folytán faanyaguk nem fejlődött ki tökéletesen. Ebben az esetben nem a téli hideg, hanem az előző nyár és ősz rendellenessége okozta a kárt. A fás növények téli rügyeit vízben szegény takarójuk menti meg az elfagyástól. *** Említettük, hogy a növények, ha megfagynak, egész külsejükben változást szenvednek. IIa a belső szervezet nem vesztette el életképességét, a kiengedés alkalmával a rendes állapotba tér vissza minden növényrész. Azonban igen sokszor előfordul, hogy egyes növényszerveken maradandó nyoma marad a hideg káros hatásának. Ezeket helyi sérüléseknek nevezzük, amennyiben csak kisebb területekre szorítkoznak, és ezen bajokból kiépülhet a növény. Ilyen helyi sérülések : 1. A levélfoltok. Sok fejlődésben levő vagy már kifejlődött levélen barnás vagy vörhenyes foltokat találunk, melyek majd a levél csúcsán, majd annak szélein vagy a lerneztesten szétszórtan fordulnak elő. Ha megfigyeljük az ilyen foltos leveleket, azt tapasztaljuk, hogy a szövet a foltok helyén elvesztette életképességét. Bizonyítja ezt az, hogy a szövet a foltok alatt egészen száraz, és lassankint leválik a levélteströl, minek következtében a levél külseje megrongálódik. Majd a csúcs hiányzik, majd a szélek szaggatottak vagy a lemezen különböző nagyságú lyukak vagy hasadékok támadnak. Ez igen jól látható a vad gesztenye (Aesculus Ilippocastanuin), a juhar (Acer camp), a jókori juhar (Acer platanoides) és igen sok tavaszi konyhanövény levelein. Az utóbbiakon sokszor mindazon változások előfordulnak, melyeket az egészben vagy részben megsérült levelek fölmutathatnak. Hogy az itt említett változásoknak oka a tavaszi fagy, bizonyítja az, hogy a foltok és sérülések leginkább azon levélrészeken találhatók, melyek a rügyfakadás alkalmával leghamarább jöttek érintkezésbe a hideg környezettel. Az orgonafa és vadgesztenye viráglevelein is láthatók a rozsda színű foltok, ez is a fagy következése. Ha csak a szirom-levelek sérülnek meg, a virág még teremhet; de ha a bimbó maga, vagy termő és porzó fagy el, a virág terméketlen marad. 2*