Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

18 félbeszakította. Jóllehet a füneinü növények ezen hidegviselési képessége a belső szövet alkotásától függ, de nagyban előmozdítja azt a hely is, hol tenyésznek. Ez még a mérsékelt földöv gabonanemü növényein is ta pasztaiható. Körnicke állítja, hogy a franczia gabonanemek annyi hideget nem viselnek el, mint azok, melyek Poroszországból vagy Sziléziából származnak; tehát enyhébb éghajlat alatt érzékenyebbekké válnak a növények. Ezt bizonyítják Haberlandt kisérletei is, kinek 20°—2 i°-kú melegben tenyésztett gabonanemű növényei — 6°-nál elfagytak, mig azok, melyeket + 10 — 12°-nál nevelt föl, csak 9°—10° hidegben pusztultak el. Szintén elég nagy hideget viselnek el a földben levő növényrészek, u. m. : gyökerek, hagymák, gumók. De ennek oka nem annyira az illető növényrészek szerkezetében, mint inkább abban rejlik, hogy a talaj védelmezi meg azokat. IIa pedig a hideg oly nagy, hogy a nedves talaj is megfagy, akkor meg a lassú kiengedés következtében menekülnek meg. Tapasztalták, hogy olyan földalatti növényrészek, melyeknek szárai 11°—13° hideget kiállottak, a szabad levegőn tönkrementek; inert a földalatti szervek, habár a földfelettiek nyugalomban vannak is, egész a tél végéig lassú életműködést folytatnak, egyes részeik ez okból kellő meny nyiségü nedvességet tartalmaznak és így a szabad levegőn könnyen elfagyhatnak. A hideggel szemben legnagyobb ellentállást fejtenek ki az alsóbbrendű növények, moszatok, zuzmók, a növénymagvak és a nedvben szegény fás növényrészek. A vörös havasi moszat (Sphaerella nivalis), mely a glecserek felületét vörösre festi, a sarki vidékeken télen által hónapokon keresztül — 20

u hőmérsékben van anélkül, hogy tönkremenne. A glecserek tetején is minden baj nélkül viseli el a legnagyobb hideget, ugyanezt mondhatni az Epithemia Navicula kovamoszatoknak (Diatomaceae) különféle nemeiről, melyek a havasi moszattal együttesen élnek a havasok tetején. Minden növényrész között legkisebb nedvtartalommal birnak az érett és száraz magvak, melyek ilyen állapotban baj nélkül elviselik a legnagyobb hideget is, míg nedves állapotban csakhamar tönkremennek. A száraz és fás növényszervek minden veszedelem nélkül állják ki a legnagyobb hideget, mely a nekik megfelelő éghajlat alatt előfordulhat. A fák törzsökéiben és ágaiban téli időben megszűnik a nedváramlás, azoknak minden része (kéreg-, háncs- képzöszövet) majdnem száraznak mondható, ugyanez áll a téli zöld levelekről is. Ez az állapot képesíti őket arra, hogy megmenekülnek a nagy hideg káros hatásaitól. A rózsa — 18°, a szőlőtőke 21°, a tölgy- és bükkfa 25°, a cseresznye- és szilvafa 31°, az alma- és körtefa — 33°-kú hőmérsékben fagynak el. A sarkok felé vagy a magas hegyeken tenyésző fákat 40°—47°-os hideg sem teszi tönkre.