Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890
16 görbülésénél már jelentékeny szerepet játszik a szövetek falainak lazultsága, mely a túlságos vízveszteségnek az eredménye. A színváltozás, mely rendesen a leveleken, meg a zöld szárrészeken szokott mutatkozni, szintén a jégképzödés eredménye. Az egész növényre csak akkor terjed ki, ha nagy hideg következtében egészen jéggé fagyott. Kisebb fagyok csak halványzöld vagy fehéres foltokat idéznek elö. A színváltozás egyszerűen úgy keletkezik, hogy a jégréteg fölemeli a külső bőrt és így a jégkristályok közé szorult levegő okozza az áttetsző külsőt. Azonban ezen változások még nem mindig okozzák a növény halálát, mert ha a környezet hömérséke lassan emelkedik, a növényrészek visszanyerik rendes sziniiket, visszatérnek rendes helyzetükbe és tovább folytatják életműködésüket, tehát a fagyás nem teszi még tönkre a növényeket ; azért az ilyen növényekre azt mondjuk, hogy megfagytak. A fagy csak akkor lesz káros a növényre, ha vagy hirtelen fölemelkedik a környezet hömérséke, vagy a megfagyás többször ismétlődik. A hőmérséklet lassú emelkedésénél csak kis mértékben kezd olvadni a jégkéreg, még pedig közvetlenül a sejtfalak fölületén. A sejtfalak a csekélyebb mennyiségű vizet fölveszik és visszatérnek rendes helyzetükbe ; de hirtelen meleg következtében oly tetemes az olvadás, hogy a sejtek rövid idő alatt nem képesek fölvenni a vizet, az a sejtek között marad, elpárolog és a növény liervadását okozza. IIa többszöri fagy éri a növényt, elpusztul. Bizonyítja Göppert kísérlete, melyet a farkas fütejjel (Euphorbia cyparisias) tett. 4°-nyi hidegről lassankint 18° meleg szobába vitte a fagyos növényt. A lekonyult szárhegy és az összezsugorodott levelek csakhamar visszanyerték feszültségüket és elfoglalták rendes állásukat. Ezt a kísérletet két nap alatt ötször ismételte. Az eredmény mindig kedvező volt. A harmadik napon kevesebb életképességet mutattak a levelek, míg végre nyolcz nap alatt tökéletesen tönkre mentek. Ebben az esetben ugyanaz a baj éri a növényeket, mint mikor tartós és nagy hidegnek vannak kitéve, más szóval az ilyen növények elfaggtal:. Az elfagyott növények egészen más külsőt mutatnak mint azok, melyek csak megfagytak. Kiengedés után természetes színöket nem nyerik vissza, hanem előbb rozsdabarna, majd olajbogyóbarna, végül feketés-zöld színt vesznek föl. Egyszersmind elfonnyadnak és pedig oly gyorsan, hogy rövid idő alatt elszáradnak, vagy ha nedves helyen vannak, elkorhadnak.* Hogy az ily növények lassú kiengedés után sem élednek föl, ez elég világosan bizonyítja azt, hogy a növény éltető elemei, a sejt és részei, szenvedtek változást, vagyis a tartós hideg * Jellemzi még az elfagyott sejteket, az is, liogy a vízzel együtt kibocsátják festékanyagukat is, viszont más festékanyag is benyomulhat a szövetbe. Erről meggyőződhetünk, ha olyan vízbe, mely vörös ezékla levével van megfestve, fehér répadarabokat dobunk; 24 éra alatt az elfagyott darabokba mélyen behatol a festőanyag, mig az ép darabokban alig van némi nyoma.
