Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1890

15 ságot ért el. A második cserép hőmérsékét naponkint kétszer + 20o-ra emelték. Ennél a gyökér 88 %t-re növekedett. A harmadik cserép hömérséke naponkint kétszer + 30°-ra emeltetett és a gyökér hosszúsága csak 56 "In volt. A fölhozott példák világosan bizonyítják, hogy a kisebb mérvű ingadozások lassíthatják az életműködést, de nem szüntetik meg. Ha azonban az ingadozás annyira nagy, hogy a hőmérsék 0°-ra sülyed vagy 50°-on túl emelkedik, akkor ez, — mint azt a gyökerek működésénél vagy az Elodea plasmájának áramlásánál is láttuk, — a növények életműködését megakasztja és ha az alacsony vagy magas hőmérséklet hatása huzamosb ideig tart, meg is szünteti azt. 1. Hogy a hideg káros hatását megértsük, tudnunk kell, hogy a növénytest hőmérséklete mindig a környezettől függ. Általában a vizi növényeknek és földalatti növényrészeknek hömérséke megegyezik a közvetetlen környezet hömérsékével; föltéve, hogy nem nagy az ingadozás. A levelek és vékony szárképletek valamivel alacsonyabb, a fás növények hömérséke pedig a körülményekhez képest majd alacsonyabb, majd magasabb, mint a levegőé. Ha a környezet hömérséke változik, a növénytest hömérséke is változást szenved; mert a növény a meleget átadja a környezetnek vagy is kisugározza azt. Hogy ennek következtében mennyire alásülyedliet a növénynek hömérséke, meggyőződhetünk, ha derült tavaszi éjjelen egy hőmérőt helyezünk a gyep füvei közé és egy másikat néhány arasznyira a gyep fölött állítunk föl. Akárhányszor megtörténik, hogy a növényzet közé helyezett hőmérő 0°-ot, mig a szabadban fölállított 0° fölött néhány fokot mutat. Ha sugározás még tovább tart, a növény annyi meleget veszít, hogy ennek következtében megfagy. Ez a baj különösen késő tavaszszal és kora őszszel a hideg derült éjjeleken, vagy tartós erős télen éri a növényeket és kiterjedhet vagy az egész növényre, vagy csak annak egyes részeire. A fagyos növényekre már külsejükről ráismerhetünk. Száruk és leveleik merevek és egész külsejük áttetszővé válik. Gyengébb részeik a legkisebb nyomásra eltörnek, miközben sajátszerű zizegő hang hallatszik. Az egész tünemény a növény belső szervezetében végbement változásnak az eredménye. Midőn a kisugárzás következtében a növény hömérséke 0°-ra sülyed, a sejtfal vizét veszti, mely a hideg következtében a falfelületén kristályok alakjában megfagy. Ha a jégképzödés oly nagy, hogy a kristályok egy összefüggő egészet, jégkérget képeznek, akkor következik be a megmerevedés és a jégrészecskék súrlódása okozza a hangot, mely törés alkalmával származik. A jégkristályoknak nagyban való képződése maga után vonja még a szárhegyeknek és leveleknek meggörbülését is ; amennyiben ezeknek, mint ifjabb képzödésü részeknek, szövete még nem erősödött meg annyira, hogy a nyomást elbirná. De a fejlödöttebb részek