Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1889

6 bíil következtethető. Átveszik az ó-kortól az alaki műveltséget — tartalom nélkül. Öntudatosan nem alkalmazván az ó-kori eulturának vívmányait koruk szükségleteihez, a középkori tudósok, mint anyag- és adat gyűjtő archeológusok, csak rhapsodicus ismeretek közlésére, érzik magokat hivatottaknak. A közlött vagy hagyományos ismeretanyag pedig azért rhapsodicus, mert a kik megszerzik nem általánosítják s a társadalom, mely amaz ismereteknek híjával van, nem bir érzékkel befogadásukra. Ennek következtében megszakad a tndontúnyossáy és közéld. között az összekötő kapocs. Epen azért soha egy korban sem lazább a kapcsolat élet és iskola között, mint a középkorban. Másrészt a középkorbeli tudósok egyoldalúsága a classieus ó-kor eszmevilágával való összeköttetést méginkább lazította. Mégis a szerzetesek kolostoraiban fejlődött a közéjtkori tanügy oly fokig, hogy a művelődésre való képesítésben nemcsak korukat tették fölvilágosodottá, hanem a késöbbkori humanismus számára is megőrizték a classieus ó-kornak szellemkincseit. A középkornak ilyen hatású szerzetesei — a benczések voltak. A catholicus egyháznak eme büszkeségeiről mondja Newman, hogy „nincs ember Európában, bármi bátran szól az egyház ellen, ki nem köszönné az egyház e 'középkori tudósainak, hogy egyáltalán szólni tud." Nem kevésbbé elismerőleg méltatja nagy hatásukat egy másik angol tudós is, ki a nevelés elméletéről írt tanulmányában a többi közt így emlékezik róluk : „Nagy monostoraik védbástyái voltak az erénynek, menedékhelyei az elnyomottaknak, a néjmevelés középjiontjai, a tudományok szabad hazája, az irodalom lelettára, az ifjúság iskolái és a tanultak egyetemei, papok kéj)zöintézetei, földmívelés, ipar, zene, ópítö és festőművészet iskolái."

1) Az általános műveltségre való képesítés a triviumban és quadriviumban merül ki. Az ó-kori remekirodalom ismerete helyett az elrontott latin nyelv jut előtérbe, mint czél s nem mint eszköz. A classieus müvek tartalmi értékének becslése másolássá és scholionniagyarázatokká faj ul. Mindinkább kezd kiveszni az emberiség nagy múltjával való kapcsolatnak tudata és az önállóság, a mely a nagy multak tanulságain okul ugyan, de a mellett nem feledkezik meg az élet és természet tüneményeinek s azok törvényszerűségeinek kutatásától sem. Ezt a megszakadt kapcsolatot a renaissance volt hivatva helyreállítani. A renaissance, mely a történelmi új-kor hajnalát és a szellemi életnek egyetemes ifjodását jelenti, A XIV. századbeli Európa s különösen Olaszország politieailag, társadalmilag, sőt szellemi tekintetben is sokkal alsóbb fokon állónak 1) Browning Oscar: A növelés elméletének története. (Angolból) Bpest 1885. 36. lap.'