Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1889

5 sítő eszmét visz át az iskolából az életbe, hanem hogy mennyi ismeretet bir az életben practicusan fölhasználni. E miatt még nem volna nagy okunk a panaszra. Ez a korszellem új irányának következménye. A napi érdekű problémák megfejtése közvetlenebb jelentőségű, mint a kétezer éves eszmék felújítása és a bennök való gyönyörködés. I)e igen is attól kezdve van okunk panaszra, a hol az utilitarismus már annyira követelővé válik, hogy nem elégszik meg az életviszonyokon való uralmával, hanem kizárólagos hatalmába akarja keríteni az iskolát is. Hatalmába keríteni pedig minden idealismusnak kizárásával, a kedélyt derítő és lelket nemesítő eszméknek s azok classieus irodalmainak ignorálásával. Tekintsünk végig a közép- és új-kornak művelődéstörténeti mozgalmain ; figyeljük meg a szellem és vallás ifjító korának a renaissance-nak, reformationak, a jezsuitáknak vagy az új-kori humanismusnak nagy hatásait: mind egy közös forrásra vezetnek vissza, az ó-kori elassicus irodalmaknak tüzetes tanulmányozására, eszmekincseinek czélszerü felhasználására s az emberiség idealjaiért való folyton megújuló érdeklődésre. A elassicus ó-kor irodalmi kincseinek felhasználása nélkül később, vagy tán máig sem fejlettek volna ki a nyugati, különösen román népek nyelvkincse s irodalmai; az ó-kori műremekek tanulmányozása nélkül nem nyert volna szárnyat az új-kori képzőművészek phantasiája s az ó-class. rhetorica ismerete nélkül nem támadhattak volna a hitnek, a vallásos meggyőződésnek olyan s annyi lánglelkü és elméjű szónokai, mint a reformatio idején. Lássuk mindenekelőtt a modern nevelés és oktatás történeti előzményeit. Itt sok olyan figyelemre méltó mozzanatot találunk, melyek már a középkori társadalom viszonyaiban és intézményei között is szerepeltek. Ezeknek előrebocsájtása után a középiskolai oktatásügy ujabbkori fejlődésének stadiumait is tisztábban körvonalazhatjuk. A középkori műveltségnek sokszor emlegetett alantas fokát egyrészt az állami és társadalmi életet átalakító népmozgalmaknak, másrészt meg annak kell tulajdonítanunk, hogy az örökös harcziasságnak a lovagi rendben úgyszólván cultussá emelése háttérbe szorítja a tudományokat és szépmüvészeteket, az iparnak és kereskedelemnek pedig szélesebb körökre való hatását megakadályozza. A tudománynak és szépművészeteknek múzsái a fegyverek csörgésétől s a világ zajától elvonult szerzetesek kolostoraiban, káptalanok mellett vagy nagyobb városok tudományos föintézeteiben találnak védő hajlékot. Az ipar és kereskedelem pedig az emberiség élelmesebb fajainak képezik kizárólagos élethivatásait. Hogy a nagyvilági élet ezerféle változásainak hatását és következményeit a magány csendjébe vonult tudósok egyoldalúlag és koruk szellemétől át nem hatva fogják föl, — az helyzetök-