Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1889

12 érzület bizonyos intellectual is képző erőt tulajdonított a classicusoknak, melyek egyrészt a szent irati tanulmányokat könnyítik meg, másrészt a vallásos meggyőződésnek rhötorikai eszközökkel való szilárdítására képesítenek. Ez a ezélzatosság tette egyoldalúvá a XVI. és XVII. századokban a középiskolai oktatás rendszereit. Melanchton, az új-kor elején élt humanisták egyike „De corrigendis adolescentiae studiis" czímü székfoglalójában, melyét a wittenbergi egyetemnek 1518-ik évi megnyitó ünnepélyén tartott, bár a tudományoknak Németországban való elhanyagoltsága és sülyedtsége miatt is panaszkodik, de kiváltképen azért tartja fölújítandóknak a classicus irodalmakat és bölcsészetet, mert a tudatlanság barbarokká tesz, elsötétíti a vallást és a tudományos alap nélkül való theólogia megrontja az egyházat. Jóllehet nála még a vallási czélzatosságot módosítja az, hogy az összes tudományokban, melyek korában elfajultak, a classicus stúdiumokhoz, mint forrásokhoz való visszatérést sürgeti. Yeteres latinos colite, graeca amplexamini, sine (juibus latina reete tractari nequeunt. (A régi latin szerzőket tanulmányozzátok, ápoljátok a görög tanulmányokat, melyek nélkül a latinokat sem lehet jól érteni.) Ennek a nagynevű humanistának hazánk tanügyére is volt hatása. Az ő elveit fogadták el protestáns középiskoláinkban vezérlőfonalul a XVI. század nagy részében. Melanchton tanítványai között 1523—1560-ig ezernél több magyar ifjút találunk. Ezek visszatérvén hazájukba, a humanista műveltség terjesztői lettek templomok szószékein és iskolák cathedráin. Innen van, hogy a protestánsok, és az ágostaiak iskoláinak tantervében sokkal sűrűbben találkozunk görög nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, mint az egykorú catholicus és jezsuita iskolákban. A középiskolai tanrendszernek elvek szerint való kidolgozása, a humanista oktatásnak saját kora művelődési szükségleteihez mért szervezése —• schleideni Sturm János érdeme. „Szigorú, elítélő kritikával, mint Raumer, sújthatjuk ugyan Sturm paedagógiáját irányáért, főleg a latinságnak a gymnasiumban való megörökítéseért, a nemzeti elemnek s a rcalismereteknek kizárásaért; de ekkor nemcsak azáltal követünk cl igazságtalanságot, hogy a XIX. század eszmeköréböl és művelődési szükségeinek szempontjából Ítéljük meg a XVI. sz. emberét, hanem az által is, hogy öt túlbecsüljük, neki tulajdonítván oly tanok fölállítását is, melyeket már előbb az első humanisták hirdettek s a melyeket egész korával és annak jobbjaival közösen vallott."

1) Egyenesen kora műveltségi viszonyaiból és szükségeiből folyt a követelmény, hogy iskoláit lü osztályon keresztül kizárólag a latin és gö1) Molnár Aladár: I. m. 78. 1.