Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1888

5 nyolc között, midőn a halászattal, vadászattal vagy földműveléssel foglalkozó apa csak arra törekedett, liogy fiában magának utódot neveljen s azon gyakorlati ügyességekkel ellássa, melyekkel maga bírt: a közvélemény paedagogiája olégségos lehetett. De ma, midőn a civilisatio követelmény okép az iskola feladatát és szerepét mérhotlonül complicáltabb társadalmi viszonyok között, magas szempontokból koll megállapítani, mi még a legmélyebb gondolkozást s a logszélosebb látókört is próbára teszi : döntő forum a közvélemény alig lehet. Ennek oka a közvélemény természetszerű felületessége. Ezt pedig nem is róhatjuk fel bűnéül. A kor viszonyai a fogalmak alkotásában nagy részt követelnek. A viszonyok érdekeinkkel, szokásainkkal vannak összeforrva, s nem épen számos az elmo, melyet ezek mog 110111 vesztegetnének. Az érdekek egyes jelszókat termelnek, melyek egészon hatalmukba kerítik a gondolkozás irányát, s az így támadt ítélot nem is keresve az obiectív igazság criteriumait nagyon hamar hibásaknak találja az intézményeket, melyek e jelszók gondolatkörének nem felelnek meg. Tényleg még messze vagyunk attól, hogy a középiskola feladatának és értékének mélyebb becsülése általánossá váljék; a középiskolát rendeson úgy veszik a szülök, mint a hivatalok elnyerésére szükséges útat ; más oldala iránt nincs érzékük; mindazt, mi ez útat rövidebbé és könnyűvé teszi, örömmel üdvözlik ; a kenyér elérése az egyedüli czél, s anarchicus civilisatio jelensége, hogy az embernek önmagában való értéke e czél mellott egészen feledésbe megy. S a középiskola kérdésében a közvélemény nagy részének ezen elégedetlensége alakot, a kor eszméinek áramlata határozott kifejezést legújabban Frary llezsö munkájával nyert. Hatásának titka az, hogy a forrongó közvélemény tolmácsakép lépett fel, midőn tagadhatatlanul rokonszenves álláspontjával s behízelgő okoskodásával kimutatni igyekszik, hogy a mai gymnasium legfőbb hibája az, hogy a kor érdekeinek nem szolgál, a viszonyoknak nem felel meg. 8 o vád súlyát kicsinylenünk nem szabad. Abból, hogy a közvélemény sok esetbon föliiletos, még sehogysem következik, hogy a jolon esetben igaza nem lehet. Hogy a vád ogyre eresebben hallatszik, legalább, is annak bizonyítéka, hogy baj van. Ez morális kötelességünkké teszi, hogy a gymnasium kérdését újra átvizsgáljuk. Igaza van Frarynak „csaknem minden bizonyítást újra át koll dolgoznunk ; sok, moly előbb mogdönthototlennok s hibátlannak tartatott, sophismának bizonyul be. Viszont némely paradaxon megérlelődvén, helyet kér a józan ész kincsei között." l) Nom szabad ugyan ez elvekot vizsgálódásunk jelon esetébon praomissákká tenni, de ha komoly vizsgálat után ily értelmű conelusiokhoz jutunk : nyugodtan állhatunk a vád pártjára. Ha a gymnasium épülete alapjában csakugyan hibás : no engedjük a lebontás és újra i) J. m. 7. 1.