Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1888

9 axiómák ós következtetések fölött, de gyöngeségét altban találja, bogy sohasem bocsátkozott ez elvek, axiómák és következtetések mélyebb vizsgálatába. Már maga azon körülmény, bogy ez elégedetlonség a gymnasium által elért oredtnénynyol szemben ily heves támadást provocalt, elég ok az elmélkedésre. Hiszen azon elvitázhatatlan ténynyel szemben, bogy tanrendszerünk a régihez képest határozottan javult, s hogy a tanárok működése paedagogiai és didactieai szempontokból emelkedik, az elégedetlenség sajátossága csak kirívóbb. Honnan van tehát, hogy a müveit világnak a középiskola tökélyesbítésére irányított minden küzdelme eredmény nélkül való? Honnan van, hogy a tanároknak és tanulóknak egyaránt megfeszített munkássága a sikertelenség fölött hangzó panaszokban vész el? Honnan van, hogy bár érzik o túlfeszített munkásság káros hatását, tohctotlenűl állanak avval szomben s a jövö nemzodékek idegrendszerének rovására is hajszolják az ifjúságot, csakhogy a gymnasium jelen szervezotét valahogy igazolják? Valóban meglepő jelenség, hogy a modern gymnasium, melynek szervezésénél a természettudományok módszereinek praecisitásával vették bonczkés alá a tananyag és iskola annyi momentumát, bizonyos tekintetben kovésbbé kielégítő eredményű, mint volt a régi gymnasium, mely pedig nem egyszer a puszta jóakaratnak volt kiszolgáltatva. Azonban, ha ez elégedotlonség sajátossága gondolkodóba is ejt, még nem elég alap arra, hogy a modern középiskola fölött a kárhoztató ítélet kimondassék. Pusztán abból, hogy a modern gymnasiummal szemben ily nagy elégedetlonség támadt, még csak úgy nőin következik ennek gyöngesége vagy elhibázott szervezése, mint abból, hogy a múltban ez elégedetlenséggel oly fokban nem találkozunk, az akkori középiskola tökélyosségo. A mai olégodotlonségnok forrása lehet a túlzott, a középiskola feladatát meghaladó követelés, s viszont az elmúlt idők csendesebb folyása magyarázatát találhatja a szűkebb, korlátoltabb követelményekben. A természotos álláspont e jelenséggel szombon csak az lohet, hogy ne álljunk olözotoson egyik fél oldalára sem, hanem a középiskola helyes eszméjének érdekében igyekezzünk a küzdelem összes tanulságait kiaknázni. Czéltévesztett volna azonban eljárásunk, ha az a puszta compromissum jellegével birna. A középiskola szervezésének története sajnosan igazolja, hogy puszta compromissumok csak ideig-óráig képosek a bajt nem elfojtani, csak eltakarni. A középiskola tökélyosítésére irányzott törekvések oredménye azért kovésbbé kielégítő, mert e törekvésekből igen sokszor hiányzott az olvi jelleg ; a roformok nom a középiskola eszméjét átható szellemből fakadtak, hanom a küzdő folok közt kötött compromissutn orodményokép az intézményre ráoröszakoltattak. A gymnasium történetének nom egy lapja tanúskodik arról, hogy szervezetének változása abban áll, hogy pusztán alkudozásokba bocsátkozott a körülményekkel.