Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1887
21 Az a hazafiság, mely ily bátran és lelkesen szól ki belölo a csatatéren, hol az ellenség ellenében kell a hazát megvédeni, szolid áhítatba változik át azon vágyakodás folytán, melyet a távollét idéz elő : rpí)ír)V tg 7xaT(>ídu yalar l i azaz : a kedves hazai földre (I. II. 140. 454. IV. 180. XT. 14. XXIII. 150.) vágyik szüntelen vissza embereivel együtt, nem felejteti azt velők még a harczi dicsőség és a zsákmány reménye sem ! „Természetes, hogy nagy baj — mondja Odüsszeusz (I. II. 290.) — ha a kinlódó haza kívánkozik ; mert ha valaki csak egy hónapig messze marad az ő feleségétől, nehezen tűri ezt a sokevezőpados hajón; nekünk pedig már a kilenczedik év forog körül, mióta itt vagyunk." Azt a büszke nemzeti öntudatot, erejében való bizakodást és rettenthetetlen bátorságot, mely később is Marathon-, Thermopülai-, Szalamisznál, stb. csodákat müveit, érezzük ki Homéroszból, midőn Agamemnont az áldozatnál így imádkoztatja (I. II. 413.) Zeuszhoz : „A nap előbb lie nyugodjék el s le ne szálljon az alkony, Míg Priamosz kormos palotáját mind fenekestül i'öl nem forgatom és le nem égetem a kaput arról: Mig Hektor kebelén át nem rongyolta vitézlő Fegyverem a vértet, s körülötte sok itju levente Társi lianyatthomlok mezejök földébe harapnak !" Ugyanaz a climax, ugyanaz a harczias elragadtatás, melyet a bibliában is olvasunk, midőn Jozsue így kiáltott fel: „Nap ne mozdulj Gabaon ellen és hold Ajalon völgye felé!" (Lib. Josuc c. 10 v. 12.) Az Odüsszeia, mely különben is bővebb tárháza a költő érzelmeinek, még több helyen ismétli az édes hazai földet; így I. 203. 290. IV. 2(52545. 558. Ugyanezen ének 521. versében mennyi kedvességgel irja le Agamomnonnak hazaérkeztét: „Örülve lépett a hazai földre s megcsókolá, érintve hazáját és sok forró könnyet hullatott, mivel gyönyörtelve látta a földet." E sorok is nagyon találólag jellemzik Homérosz szívében azt a helyet, mely hazájáért lángol szüntelen ! Csak e sziv mondhatja azt, amit Odüsszeusz ajkára ad, (IX. 27.) (s azt véljük, e hősében festette magát leghívebben költőnk,) hogy : „En valóban nem vagyok képes saját földemnél más édesebbet gondolni." De mégis legszebben nyilatkozik hazája után való vágya ott, hol Odüsszeuszt Kalüpszó nümfa körében állítja elénk. Hasztalan csábítja ez minden kellemével, hiába aj ál föl neki kényelmes, gondtalan életet, se a szerelem, se a kényelem nem képes kielégíteni azon vágyát, mely a haza után eped. A kipróbált vitéz kijár a tengerpartra, s könyázott szemekkel keresi hazája táját: „csak látni óhajtván hazai föl dének felszálló füstjét, meghalni kiván." (I. 58.) Mily szépen összevág ezzel az a „Mi füstölög ott a sikon távolban" kezdetű mélabús danáju magyar dal, moly ugyanazt zengi: „Messze jártam, távol is volt jobb dolgom, Hej, de szivem csak azt mondja: jobb otthon!"
