Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1884

— 9 — van, mely gyermekeinknek kukoriczaszárból csinált játékszerére emlé­keztet. Dalaik egyszerű recitatiók, szaggatott ismétlések, de nem a pillanatnyi fölhevülés szüleményei, mert sokszor és sokat dalolnak, s a tetszetősebb motívumokat pedig megszokták maguknak jegyezni, mi zenei praedispositióra vall. 1) Legnagyobb meglepetést szereznek azonban az ethnographus­nak a malakki földnyelv végén lakó Orang-Udajok, kik élő példákul szolgálhatnak arra nézve, hogy a legmíveletlenebb embernek is lehetnek művészi törekvései s hogy specialiter a természetes népek zenei kisérletei nem öntudatlan állati ösztönök, vagy ingerek, de aesthetikai hajlamoknak nyilatkozásai. A nevezettek a lehető legnagyobb társadalmi egyszerűségben élnek, — ha nem sok ezen euphonismus — de a zenében a maguk módja szerint mégis gyönyörködnek. Különböző nagyságú sipokat erősítenek egy pálczára, azután ráteszik azokat valamely széljárta fára. A mint a szél fuvalma a sipokat éri, megzendül a maláji aeol-hárfa s ugy hangzik, minha az erdő különböző pontján játszanának. E csalódás igen kellemesen érinti a füleket, s a maláji Orang-Udaj gyönyörködve hallgatja változatosan erősbülő s elhaló akkordokat. 2) Elvezete csak olyan, mint a mikor mi európai zene­szerzőktől erdei ábránd, erdei suttogás és más hasontárgvu zenei kompositiókat játszunk, sőt talán nagyobb, mert a civilizálatlan ember érzékenyebb, könnyebben és teljesebben adja magát át érzelmeinek, mint a lassan lelkesülő, józanabb kultur-ember. Az érzés nála és nálunk valójában egy, csak inditó eszközei mások. Ha tehát még a mívelődés zsönge állapotát meg nem haladott törzseknél is találunk zenei kisérletet, a zenei tehetségeket általáno­saknak kell mondanunk. Csak a tehetségek fokozatában, mennyiségé­ben, de nem azok minőségében lehet különbség. Az emberiség pszichi­kailag egy, de a rasszok, időbeli sajátos kialakulások folytán faji sajátságaikhoz alkalmazott, különbözően intensiv tetterőre (Leistungs­fähigkeit), activitásra tettek szert. 3) Kulturális értékük ez activitás mértékétől függ. Viceversa azonban éppen nem következik, hogy a hol a mértéket a lehető legkisebbre kell szoritani, mint a természetes népeknél, tagadásba vegyük a hajlamokat is. Néprajzi szemlénk ez alkalommal a természetes vagy czivili­sálatlan népek zenei nyilatkozásaira fog irányulni, még pedig először a vocalis zenének, vagyis a dalnak ethnogr. jelenségeire, másodszor az instrumentális, vagyis hangszeres zenének ethnographiájára. 1) Ausland. 1883. 1024. 1. 2) Hellvald: Hinterindien. 260. 3) JVaitz : Anthropologie der Naturvölker. I. 3 1 5—317. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents