Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1883

— 19 — réteget követő altalaj — a külterületeken ép ugy mint a város belterületén sárga agyag, néhol lazább, máshol tömöttebb, a mint több vagy kevesebb homokkal van keverve; de mindenütt olyan, hogy a víz rajta könnyen áthatolni képes. Ebből a televény rendesen hiányzik, de ott, hol a felszínre emelkedve, kevés korhanynyal keveredett, jó termőföldet képez, s csupán munkáltatása kerül több fáradságba. Akadunk azonban Szeged város határának egyes alacsonyabb fekvésű helyein olyan talajra is, mely felül fehéres, kissé lej ebb szürkés, barna, vagy nem ritkán feketés szinü, olykor csupán csak foltokként, vagy kisebb táblákat képezve lép fel; gyakran a használható föld területén foltokat alkot, vagy egész területeket is elborít s ez a szikes talaj, vagy mint nálunk nevezik: szék. A gazda ember kétféle széket különböztet meg, használhatót és nem használhatót s ez utóbbit vakszéknek nevezik. Ez a fóldmivelésre teljesen alkalmatlan. Ilyen vakszékes területeken feküsznek általában városunk határát bőven borító sziksós tavaink, melyek, hogy oly nagy számmal vannak — a nagy mennyiségű és gazdag víztartalmú talajnak tulajdonítandó. Mert a vakszék száraz állapotában igen erősen összeáll, a vízre nézve mintegy átliatlanná válik s a hol mélyedéseket tölt ki, a környékből összefolyó víz rajta megáll s tavakat képez. A használható szikes földek nem egyebek, mint jó termőföld talajok, melyekben kevés mennyiségű s finoman elosztott vakszék keverékrészek foglaltatnak. Visszatérve széksós tavainkra, bátran elmondhatjuk, hogy azok nem kis figyelmet érdemelnek. Esőzések alkalmával ugyanis az egész környék vizei, melyek utjokban nagy mennyiségű sziksót oldanak fel, e víztartókba ömlenek. Nyáron nagy melegek alkalmával a víz belőlök elpárologván — a sziksó vastag fehér porrétegként borítja a tó fenekét és gyakran egész környékét is. (Kivirágzik.) A sziksót rendesen hajnalban — napfelkölte előtt söprik össze s aztán kilúgozva, részint a nép maga használja fel, részint kereskedésbe bocsátja. Ezzel pótolja a természet a földek terméketlenségét ! A talajviszonyok rövid vázlata után felemlítjük még a szegedi határ főbb terményeit. A homokokon nagy mérvben űzetik a szöllő termelés, a kalászos növényekből a rozs, szórványosan a televény tartalmú fekete homokon buza és kétszeres, a tavasziakból ritkán árpa, zab, köles, — a kapás növényekből túlnyomólag kukoricza, kisebb mértékben burgonya, káposzta, dinnye, dohány és igen csekély mérvben szórványosan takarmány répa. A gazdag televény tartalmú ártéri területeken valamint a feketés agyag és homokos agyag területeken (réti föld) az ősziekből túlnyomólag búza, repeze, ritkábban kétszeres; a tavasziakból: zab, árpa, köles, (csekélyebb mértékben), a kapás növényekből: nagyban tengeri, e között ren2*