Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1883

— 20 — desen bab, tök, ritkábban lencse s takarmány répa; továbbá burgonya, kevés dohány, szórványosan len és kender; a város közelében nagy mennyiségben kerti vetemények, főleg paprika, melynek termelése oly nagyban űzetik, hogy annak feldolgozásán a (házi iparon kívül) Szeged város területén 2 nagyobb gyár is működik. C) Szeged szab. kir. város területének domborzati viszonyai. Szeged város határa a körülbelől 1700 • mérföld*) területű, 30 mérföld közepes szélességű s 60 mérföld közepes hosszúságú pesti medencze, vagyis nagy magyar Alföld délkeleti részébe esik. E medencze felülete egészben véve északról — délfelé lejtösödik, de keleti és nyugati széleinek magassága a középtől, — a Duna és Tisza vízválasztójától - a szélek felé is hasonlókép csökken, s legmélyebb sülyedését keleti felében a Tisza és Körös folyók völgyében éri el, mert a Duna medre — a medencze nyugati oldalán, egyenlő szélességi fokok alatt — jóval magasabban fekszik, mint a Tisza folyóé. „A nagy magyar alföld — mondja Dr. Szabó József — egészben véve lépcsőzetesen összerakott síkok mozaikja, melyek közül a magasabbak az alacsonyakba szabálytalan görbe képezte határszéllel nyúlnak be. Legmélyebb közöttük azon sík, melyen a Tisza és Körös lassú folyással végig hömpölyögnek." A nagy Magyar-Alföld felülete egészben véve oly simának látszik, mint a tenger tükre, de ez csak ugy látszik, mert egyes részleteiben kisebb-nagyobb, néha tetemes emelkedési különbségeket találunk rajta. Ha ugyanis a Tisza völgye felé haladunk, először számos alacsony, többnyire hosszan elnyúló zátony vagy inkább torlaszforma földhátra akadunk, a melyek átlagos magassága a Duna és Tisza közép vízszine fölött 33—35 méter (körülbelől 200 láb) s a melyek Alföldünk fölületét szép hullámossá teszik. A Tiszához mind jobban közeledve e dombhullámok laposabbak lesznek s keskenyebb gerinczek alakjában vonulnak határozottan északnyugat-délkeleti irányban. E dombhullámok közül okvetlenül felsorolandóknak tartjuk azokat, melyek a Duna és Tisza közt észak-déli irányban húzódó vízválasztóból indulnak ki, s északnyugat-délkeleti irányban majdnem egyenközűen húzódva, nagyrészt Szeged város határában érnek véget. E földhátak által képezett medreken keresztül vonulnak a belvizek — mint alább látni fogjuk, — természetes vízgyűjtőjükbe a legmélyebben fekvő szegedi határba. Ezen — bennünket kiválóan érdeklő főbb földhátak vagy helyesebben mondva homokgerinczek száma 6. Az első, a legészakibb az, mely a Jakab — Szabadszállási határban közvetlenül a vízválasztóból indul ki, a Monostori erdőn és pusztán átvonul, a *) Hunfalvi: „A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása." II. kötet 607—614. lap.