Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 8 -— lőleg szintén az igazság kiderítésére törekszik. A széptan igazságát a szép eszméje képezi, melynek megfejtése első pillanatra igen könnyűnek látszik, amennyiben a „szép" fogalmának használata a közéletben leggyakrabban előfordúl ; de ha ezen fogalomnak nagy körét, nehezen körvonalozható terjedtségét, ezerféle nyilatkozatait és változatát nézzük : a szép eszméjének helyes, szabatos, kimerítő és egyetemleges érvényű meghatározása oly nehéz, hogy ez még senkinek sem sikerült. Ha valaki a szép eszméjét világosan akarná meghatározni, annak a szép egész nagy világát egy meghatározás keretébe kellene foglalni, hogy kikerülhesse azon nehézségeket, melyek az eredményt eddig akadályozták. A szépészet tehát a szépnek eszméjét vizsgálja, fejtegetvén azon föltéteket, melyektől ítéletünk a szép tárgyakról függ. Alivei ezen ítéletnek tehetsége művészeti ízlésnek is neveztetik, ennekokáért a szépészetet ízléstannak is nevezik. Szónyomozólag az aesthetika érzéstannak is mondatik, mert a szépnek érzelmét tárgyazza, vagyis azon hatást, melyet a szép tárgyak az érző és fogékony emberi kebelre gyakorolnak. Az aesthetika, vagyis szépészet, mint önálló külön tudomány, nem nagyon régi. A bölcsészetből fejlődött ki, ebbe volt beolvadva; mert a szép eszméjének vizsgálata, az igaz és jó eszméjével együtt, valamint ezek egymáshoz való viszonyának megállapítása a bölcsészet körébe tartozik. A mint azonban a tudományok egyes ágai mind több és több mívelőt, s ez által nagyobb és gazdagabb kiképeztetést nyertek: kezdettek mindjobban kiválni a bölcsészet mindent összefoglaló rendszeréből, s önálló képzést követeltek maguknak. így vált ki a bölcsészetből az aesthetika is és lett külön tudománynyá, anélkül azonban, hogy a bölcsészet annak tárgyalását egészen mellőzhetné. A bölcsészeknek az volt mindig a főhibájok, hogy saját bölcsészeti rendszerükből akarták a művészet szabályait leszármaztatni, abból magyarázták a szépnek fogalmát és lényegét. S ez is egyik mellékes oka annak, hogy a szép eszméjének egyetemleges érvényű meghatározása még mindig a be nem fejezett tények közé tartozik. Nem azt mondjuk ezzel, hogy még nem volt a világon ember, ki ezt megkísérteni merészelte, sőt ellenkezőleg a legrégibb időktől fogva napjainkig számos gondolkodó iparkodott e tekintetben megközelítő értélyezést, definitiót adni; hanem azt, hogy ennek kimerítő meghatározására ember képtelen ; mert a „szép" egy oly őstünemény, mely maga közvetlenül ugyan nem nyilatkozik előttünk, de melynek visszfénye ezerféle változatokban, a teremtő szellem különféle nyilvánulásaiban, a bel- és külvilág számtalan képeiben észlelhető. Mint minden tudománynak, úgy az aesthetikának is igen sok és nagy haszna van minden emberre nézve, mely haszon azonnal szembeötlik, ha figyelmes pillantást vetünk e nagy mindenségre.