Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 9 -— Emberi természetünkben fekszik, hogy a szép mellett örömest időzünk, vele szivesen foglalkozunk, s nem zárhatjuk el lelkünket azon benyomásoktól, melyeket a társadalmi viszonyok, helyzetek, állapotok és körülmények különféleségei gyakorolnak ránk, szemlélőkre. Vannak ugyanis a társadalmi életnek oly tényezői, melyek bennünk a szépészeti érzelmeket felköltik, mozgásba hozzák, ápolják, fejlesztik. A hangversenyekben, színházakban, muzeumokban a külömböző időszakok és nemzetek lángelméjü művészeinek alkotásaival ismerkedünk meg, gyönyörködünk, élvezünk és Ízlésünk finomul. A szobrászat és építészet ízlés- és méltóságteljes alakzatai, nagy vonzó erőt gyakorolnak a szemlélő lelkek állapotára. A lélekemelő egyházi ünnepélyek és vallási szertartások, melyek a szépet, magasztost és felemelőt oly megragadóan szemléltetik, lehetetlen, hogy bennünket nemesebb érzelmekre ne indítsanak. Az elhunyt jelesek emlékének kegyeletes megünneplései, valamint a művelt és szép lelkek körében folytatott és élvezett társas együttlét eltagadhatatlanul igazolják és feltüntetik a szépnek hasznos befolyását. Feltétlenül igaz Madách Imrének, az „Ember tragédiája" halhatatlan szerzőjének azon állítása, „hogy saját magunk nemzeti erejét, mely századokon keresztül folytonos élethalál-harczban áll léteért, mindenek fölött, és erősebben a megnyert csatáknál, esküvel pecsételt mentőlevelénél az ingatag politikának, aesthetikai művelődésünk gyarapodása biztosítandja." És pedig nem csupán a költészet, mint sokan hiszik és állítják; mert ez „csak egy kis részét képezi az aesthetikai művelődés birodalmának; hol van még a festészet, szobrászat, zene, melyek mindegyike elegendő, nemes kifejlődésében, egy nemzet halhatatlanságát biztosítani ? ! De az aesthetikai művelődés az összes szépmüvelődés határánál sem éri végét, túlárad az rajtok s hat kívülök is, mint a jogérzet, melyet a törvényhozás terme be nem zár. Ott van az élet minden mozzanatában, minden csekélyke tárgyban, mely nemcsak a ragyogó testek tükréről csillámlik vissza, de jelen van minden egyébnek is színében és árnyalatában. Szóval, hasonló az a sóhoz : bár maga nem étel, de ott van minden ételnek ízében, s nélküle ízetlen minden. Napi foglalkozásaink elosztásában, házunk berendezésében, testünk magatartásában, a legcsekélyebb mindennapi eszköz vagy műszer megválasztásában aesthetikai képzettségünk nyilatkozik." Nézzük ezt közelebbről is. Mindenki elösmeri azt, hogy egy város külső fekvésének kiessége, belsejének tisztasága, rendje, építészeti modora és csínja is kellemesen és nemesítőleg hat a lakosok ízlésére. Az olyan városok és községek, melyek törvényhatóságaik lelkiismeretes gondossága folytán a föntebb dicsért kellékek szerint fejlődnek, egyszersmind aesthetikai erkölcseikben is gyarapszanak, «