Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

-az agyban, mint a lélek műhelyében, együtt működnek és onnan közösen kifelé hatnak. Az egyiket elnevezték sensoriusnak, vagyis külsőnek, a mennyiben kivűl a test felületén van elterjedve s a tárgyilagos világ benyomásait a léleknek közvetíti, ezek az úgynevezett érzékek, milyenek: a látás, hallás, szaglás izlés és tapintás; a másik idegrendszert elnevezték motoriusnak, vagyis belsőnek, mely a lélek benső állapotát, képzeteit, érzelmeit és vágyait kifelé valósítja. Valaki igen elmésen hasonlította a lelket oly férfiúhoz, a ki egy telegrafkészlet előtt ülve, számtalan dróton keresztül mindenfelől kap tudósításokat, s ennek következtében más drótok által ismét új parancsokat osztogat. A lélek is csakugyan ilyen befogadó és kiható szervezet, mert a külvilág ezer meg ezerféle benyomásait elfogadja, s ezek folytán képzeteket alkot magának, melyeket aztán cselekedetek által ismét valósítani kíván a külvilágban. A külvilág benyomásait a föntebb említett sensorius ideg-rendszer által fogadjuk. A külvilág alatt pedig nemcsak a rajtunk kivül eső tárgyakat és tüneményeket, hanem a szellemi fogalmakat, sőt a lélek fogalmát is kell érteni. A lélek, mint öntudat, magát tárgynak is képzelheti, azaz tárgylagosíthatja önmagát, vagyis lelkünknek azon bámulandó képessége is van, mely szerint nem csak idegen, magán kivűl eső tárgyakkal hozza magát viszonyba, hanem saját magát, mintegy maga-magából kivéve, állítja, mint tárgyat, önmaga, mint alany elé. Ezen vázlatos megjegyzést a lélekről és a lélek sajátságairól annak megmutatása végett említettem itt fel, hogy kimondhassam, miszerint a lélek a szépet nemcsak a külvilágban veszi észre, hanem a három ős-eszmét, vagyis az igaz, jó és szép eszméit, önmagán is, megvalósíthatja. Most már azt is határozottan ki lehet mondani, hogy a széptannak, vagyis az aesthetikának alapját a lélektan képezi, mely a természettudományok óriási haladása folytán valódi exakt tudománynyá fejlődött. Kétségbevonhatatlan bizonyossággal következik tehát az eddigiekből azon tapasztalati tény, hogy a „szép" lélektanilag észrevevésen alapul, s az úgynevezett „széptani érzékek", vagyis a látás és hallás által érezhető. Ugyanis: az ember a szemlélete előtt megjelenő tárgyakat érzékei következtében észreveszi; e tárgyak, melyek oly sokfélék, a lélek előtt megjelenvén, az emberre hatással vannak, lelkében nyomokat hagynak, s igy bizonyos érzetet támasztanak, mely érzet mindenesetre kellemes és gyönyört okozó anélkül, hogy abból a tárgyból valami hasznot húznánk. Az emberi lélek egy nagyszerű világ, melyben ezerféle változatosság, ellentétek, a különféle czéloknak és eszközöknek sokasága, az érzelmek különfélesége látható. Érzéki ingerek és vágyak, tetsző alakok, az igazság utáni vágykielégítése, a különféle érzelmek, kí-