Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1882

— 6 -— vánságok és ösztönök, milyenek : a szeretet, gyűlölet, tlicsvágy, önzés,, öröm, fájdalom, remény, félelem, sat., melyeknek tárgya, lefolyása, ereje és színe a viharszerü szenvedélytől fogva a legszelídebb óhajtásig oly végtelen változatosságban fordul elő; a változó hangulatok, a diadalérzet legmagasabb fokától végtelen árnyalatú átmenetekben egész a reménytelen kétségbeesésig — mindezek ott űzik egymást, ott tombolnak, ott küzdenek egymással épen úgy, mint az emberek a világ nagy színpadán ; az erősebb épen úgy nyomja el a gyengébbet ott is, mint itt, tekintet nélkül arra, vájjon a gyengébb nemesebb, igazabb és dicsőbb volt-e az erősnél; az ész, az értelem ott is gyakran elveszti kormányzói hatalmát a nemtelen vágyak és érzelmek megfékezésénél, mint azt gyakran a társadalomban tapasztaljuk .... És mégis a léleknek legfőbb lényege az egység. Van ugyanis a lélek bensejében egy hatalmas központ, egy egyetemes érzelem, melytől senki nem menekülhet, mely érzelmeinket, gondolatainkat, vágyainkat működéseikben irányozza, mely a világot és a szellemet egy egységbe foglalja össze — s ez a vallásos érzelem. Ez a mi életünk hajójának amaz iránytűje, mely a viharok sötétjében bizton elvezérel ama kikötőbe, melyben feltaláljuk a világosságot. Ezen vallásos érzelem nyújtja a legfőbb gyönyört, a teljes boldogságot. A vallásos ember a szép természet szemléletekor sem gyönyörködik csupán szép színekben, szép alakokban, arányokban, viszonyokban, sat., hanem bámulja egyszersmind a világ dicsőségét, mely egy az istenség dicsőségével. Mindezen érzelmek egymást kölcsönösen áthatják, s a szerint, amint többé vagy kevesbbé lettek kiművelve, megnemesítve, összhangzásba hozva, tárják fel előttünk a világot is többé vagy kevesbbé szépnek s nyújtanak nagyobb vagy kisebb gyönyört annak szemléleténél. Ezeket igy meggondolva, ezek fölött elmélkedve, könnyen beláthatjuk, hogy nem alapnélküli azon kijelentés, hogy a természetnek ilyetén magasabb, egyetemesebb felfogásában és élvezetében áll a szép lényege. Ha ezen bevezető alapeszmék és tájékoztató fogalmak fölött elmélkedik a haza reményére növekedő s a szép iránt fogékony ifjú, a föntebbiek után okvetetlenül megvárja tőlem, hogy a szép fogalmának és lényegének helyes, szabatos, kimerítő és kézzelfogható meghatározását s ennek alapján részletesebb magyarázatát is adjam, valamint tudásvágya az iránt is kielégítést óhajt, hogy tudomány-e, és miféle tudomány az, mely a szép fejtegetésével foglalkozik ? Az első kérdésre, vagyis arra, hogy mi az a szép s lehet e ezen fogalomnak általános érvényű meghatározását, definitióját elvont