Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1880
7 — Költők énekelték a mondákat s azért minden költőileg előadott történetnek is mythus lett a neve. A miből önkényt következik, hogy nem minden mythusnak kell koholmánynak, mesének lennie, hanem hogy sokszor a magva igaz lehet, melyet azonban a költők képzeleti alakba öltöztettek. 1 Müller Ottfr. szerint „mit a görög tudósok mythusnak hínak (Apollodor Bibliotheca, Dionysius xvxXo±' fívfíixoi), rendesen a történelem előtti egyének tetteire vonatkozó elbeszélések." Ujabb külső, alaki meghatározások szerint jxvoog minden csodás elbeszélés, melynek központja az istenség; monda pedig, melynek tárgya történeti helyen, tettdús, kiváló egyén. Mythus istenekről, monda emberekről szól. Belső vagy lényegi meghatározás szerint alatta a pogány, nemzeti vallás dogmáit értik legtöbben, vagyis oly elbeszélésnek tartják, melyben az isten felől való hit összerűen (concrete), részleteiben kifejtetik és érthetővé tétetik, ellentétben a kereszténység átalában elvont (abstract) hitelveivel. Alaki lényege tehát az elbeszélés, tárgyi, hogy isten jellemét emberekhez mérve alanyilag (subjective) tárja elénk. De különbözik a mythus a mesétől is; mert ez az egyéni élet körében meghatározatlan személy vagy tárgy körüli monda; mig amabban az alany alkot magának tárgyáról képzelmet. A (iv&as és lá yog összekapcsolásából származó mythologia azon tan, mely a hajdankori mondákat és regéket tudományos rendszerben adja elő. A mythusokat ugy szokták osztályozni mint az érmeket: arany-, ezüst- és rézfajtáuakra; istenek, hősök és emberekre. A mythus lényegesen különbözik a mai értelemben vett vallástól ; bár nem tagadhatjuk, hogy bizonyos fokban a görögök vallásához is tartozott. E szónak : vallás (religio), mint legtöbb szónak, saját történelme van; növekedett, változott ez minden századdal s épen nem jelenthette azt se a görögöknél, se az indusoknál, a mit nálunk jelent. Sőt meg is különböztették a nemzeti vagy hagyományos és egyéni vagy szerzett vallást. Az előbbiek, mint a nyelvek, magoktól szülemlettek, történelmi kezdet, ismeretes alapító vagy tekintélylyel biró szent könyv nélkül; mert pl. a görögöknél az Ilias, vagy a rómaiaknál az Aeneis soha sem birt a biblia tekintélyével; az utóbbiakat történelmi egyének alapitották rendesen az ős, hagyományos rendszerek ellenébe, s mindenkor irott szent könyv tekintélyén épülnek. Xenopharíes (460 k. Kr. e.) Athén piaczán merészen tagadta minden mythosi istenség létezését s nyilván kifejezte az egy istenben való hitet, „ki se formára, se gondolkozásra nem hasonló emberhez", és semmi bántódása nem volt tisztességes meggyőződése kimondásáért. Platót sem büntették hitetlenségeért, s bár mint mestere, Socrates, az Athenben akkor uralgó párt üldözése alá esett, politikai s nem theologiai okoknak tulajdonitható. Ezek mellett voltak tudós görög férfiak, kik isteneik és hőseik mondáit betűszerinti értelemben vették. Aristoteles, mint előtte és utáníi minden bölcsész a legújabb korig, utalt a mythusok alatt rejtező értelemre, midőn világosan mondja ; 1 L. Télfy J. A class, phil. encyclopaediája. 94. 1.
