Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1880

IO c) A régi grammatikák és scholionok. (E nevezet alatt a class." irók könyveinek széleire tett jegyzeteket értjük, melyek régi költők elbeszéléseinek összevetését, nép és helyi mondákat tartalmaztak. E nemben legtekintélyesebbek Pausamas scholionjai, melyek a helyi mondák egy részét őrizték meg az utókornak ) 2. A műemlékek, melyek fölvilágosítást nyújtanak a mythusi alakok felől. Ilyenek : szobrok, képek, pénzek, érmek, gyürük, karpereczek és fejdíszek. 3. Idegen népek regéi, meséi és mondái, melyek az összehasonlító mythologiában megbecsülhetlen világot vetnek a kétes és homályos helyekre. * A mythusok magyarázásának története három korszakra oszlik. Ókorra Kr. e. mintegy 1000 évtől Konstantinápoly bukásáig, Kr. u. 1453. Ettől 1785-ig középkorra, s innen kezdve napjainkig terjed az újkor. I. Az ókor három korszakot foglal magában : a) Egyes elszórt kísérletek a mythusok fejlesztése, terjesztése és megértésére. A napot, holdat és csillagokat, az éj és nappal váltakozásait, az évszakok rendét, az évek visszafordulását költők és bölcsészek egyképen személyesiték képzeletökben. Epicharmos, Pythagoras tanítványa, megtagadta Homer isteneit s állítá, hogy az istenek voltaképen semmi mások, mint szél, viz, föld, nap, tűz és csillagok. Empedocles 4 eleméből Zeus a tűz, Here a levegő, Aidoneus a föld és Nestis a viz. Anaximenes_ levegője, Herachcitus tüze, Anaxagoras elméje (r-.-vg) mind azonosítva lett Zeussal, vagy az Olymp többi isteneivel. Sőt ez utóbbi bölcsész tanítványa, Meírodoras kétség'be vonta már, (430. körül Kr. e.), hogy a trójai háború hősei Hektor, Achilles, Agamemnon emberi fejedelmek lettek volna, — személyeiket különböző physikai egyesülések s hatásoknak tulajdonította, — s a felőlük szálló mondákat, kalandokat ugy tekintette, mint természeti tényeket az allegória finom leplébe burkolva. 1 Szóval, ha a bölcsészek, rhetorok és sophisták a költeményekben előforduló sok mythus képtelenségén nem tudtak eligazodni, a legrégibb korban allegoriai magyarázathoz menekültek, mely háromféle volt : történelmi, természettani és erkölcsi. így Hecafaeus (Kr. e. 520 k.) vitatta, hogy a Cerberus-monda (alvilág kutyája) Taenarion hegyén levő mérges kigyótól vette eredetét, melynek harapásától az emberek rögtön meghaltak. Herodor (515. Kr. e.) irta Prometheusról, hogy a scythák királya volt s mivel a Sas nevü folyam kiöntése miatt alattvalóinak élelmet nem adhatott, általuk bilincsekbe veretett. Heracles (mai magyarázat szerint = a nap sugarai) tengerbe tereié a folyót, vagy a monda szerint megölte a Sast és Prometheust bilincseiből föloldá.

2 Dionysios Argost azért mondja százszeműnek, mivel ragyás, vagy babos képű volt. Az erkölcsi magyarázat az egyes istenségeket elvont fogalmakká tette s a néphit isteneit csak olyan eszméknek tartották, melyeket a 1 V. ö. Müller M. Mvth. bölcs. 65., 66. 1. 3 Müller O. Frag. hist, graec. II. k. 32. s. k. 1.