Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 14 — „kegyedni" igét találunk: hugy jorgossun vo neki és kegyiggyen (kegyedjen). Ez „kegy" alap-igét tételez föl s innen: kegyel és kegyed frequentativ alakok. * Hasonló ehez a Bécsi Codexben „íégy" ige; igy: megfegy erős nemzeteket 146. 3.; erőssé fondáltad őt, liogy légynél 159. 12., melyből tovább képzés által „fegyel"-„fegyed" igék, majd ezekből: „fegyelem"„fegyedelem" főnevek származtak; pl. fegyedelemnek kedeg utát nem tutták 60. 20. c) Az -ész képzős névszó: merész, még igéje szerint is élt a Bécsi Codexben; igy: nem merészik vala ellenek állni 40. 2.; senki ily bátor szóval nem merészik istent hivni 156. Tehát eme ragozási alakot tüntette föl: merészem, merészel, merészik stb., honnan a folyó cselekvés igeneve : merésző. d) Az ó, ő — ú, ű (u, ü) képzők által származott névszók közül figyelmet érdemelnek: eskő, bosszó; pl. az eskőnek házába 187. 4.; hogy ne . . . legyönk bosszóságba 15.; továbbá: aszju, hoszju 177. 8. —Egyébként használatuk a maival egyező, s rendesen azt tüntetik föl, „hogy valaki vagy valami az igecselekvésnek végrehajtója (subjectum)"; mint: evő 154., teremtő 156., adó-szedő 184., szántó 2. sat. ej Az -ék képző föltűnő ebben: mondék; mint: meghívni e mondék igéivel 173. Végszótagbeli hangzóját olykor változtatja; pl. ajándok 190.; hajlak 188. 16. Ma inkább: hajlok v. hajlék. f) A -mány, -vány szabályszerűen igetőkhöz járul; pl. tudo-mány 157.; farag-vány 183.; öttö-vény 152.; irot-vány 112. Az utóbbi sokkal gyakoribb használatú; de a két képzőnek functioja még ugyanaz, t. i. hogy passiv értelemmel biró, azaz olyan szókat képeznek, melyekben a cselekvés magára a tárgyra hat vissza. g) Az -ár képző csak egy-két szóban fordul elő: kalmár 188. 21.; sáfár 39. 9. h) A -ta-1, -te-l képző igetőből befejezett cselekvést jelentő neveket (nomina acti) alkot; mint: ital 69. 12. Ezt olykor tovább képezve is találjuk; mint: vi-tel-et; pl. Végy az elviteleiből 179.9.; az elviteletben ő apródi leestenek 153. 10. 2. A denominalis névszóképzéshez azon alakokat számítjuk, melyek névtőktől származnak. Itt, mint figyelemre méltó sajátságokat, fölemlíthetjük : a) A -ság, -ség képző annyiban, hogy csak névszótőkhöz járul, egészen szabályszeres használatú, de még némely esetben nem alkalmazkodik az alapszó hangzójához; mint: kazdagség, tisztaség, magasség, hitság. Vannak meglehetős számmal olyan -ség-képzős szavak is, melyekben e képző látszólag igetőhöz járult; mint: fogság 132., tehetség 125., költség 99., eleség 75.; azonban, ha fölveszszük, hogy „fogság" mellett van egy „fog" névszó a ,fogház" szóban; továbbá, hogy tehetség mellett tehetőség is használatban van; s végre, hogy eleség, veszteség, nyereség sat. alapszava a -j képzős igenév (1. kósza MUg. 39. 1., csisza-kő MUg. 372. 1.): meggyőződhetünk, hogy mindezek valóban denominalis képzések. ** Figyelmet érdemel még alapszavánál fogva: gyülőség (gyűlölség); pl. kik gyülőségben valljátok a jót 145., gyülőségben vallották ... a megfeddőt 128. 10. íj A középfok képzője (-bb, -abb, -ebb) legtöbbször hangzó nélkül fugged a melléknevek tőjéhez; mint: más tőllemtöl rokomb 4. 12.; gonoszb * Magy.-Ugor. összeh. Szótár, 10. 1. ** Magy. Nyelvőr VI. 289. 1.