Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 15 — 59. 25.; szerelmesb 111. 16. sat. A felsőfok pedig oly módon fejeztetik ki, hogy a középfok elé m

enden, mendtől szók járulnak; pl. menden emberektől bünösb 53. 34.; mentől gonoszb 59. 25. sat. (Szegeden: azt mentől jobban tudom = igen jól tudom). A -leg csak későbben kezdett divatba jőni. c) A -talan, -telen fosztóképző szóelemzésileg egészen helyesen kapcsoltatik a névtőkhöz. Mig ugyanis a -ta, -te tulajdonképeni fosztóképzőt a mai nyelv sokszor elhanyagolja, s a csupán erősitő, most már minden meghatározott jelentés nélküli -lan, -len elemnek tulajdonítja a tagadó érteményt, főkép a kemény dentalis t után: a Bécsi Codexben az mindig lényeges alkotó-részként szerepel; pl. mondhatatlan 19. 4.; halhatatlan 49.13. d) Az -s képzővel névszóktól névszók származnak; mint: tövisses 148.; rothadagos 144.; nehézkes 57.; táltos 69. Előtte a tő-hangzó gyakran megváltozik; mint: kőfalos 8.; halálas 45. 2.; váras 9.; csudálatus 7. sat. Os végzet helyett us széltiben használtatik más nyelvemlékekben is. Az Érdi Codexben: használat us, családus, boldogságus és hasonlók nagyban divatoztak. ej Az -ú, -ü melléknévképző többnyire -ó, -ő-vel hangzott; mint: keserő 11. 15.; sűrő 159. 7.; együgyő 144. 8. Midőn -ság, -ség képzőhöz járul, annak, majdnem kivétel nélkül, magashangú alakját követi; mint: magasségő 36. 14.; kazdagségő 8. 13. f) A kicsinyítő képzők közt főleg a -csa, -cse kedveltetett; mint: ajándokcsa 41. 22.; tolvajcsa 109.; oroszlánosa 153. 13. A -ka, -ke csak amahhoz függedve jön elé; pl. karocska 183. 4.; térdecske 152.; fiirtöcske 148. 1. sat. Egyéb kicsinyítő képzők: apród 153.; ifiudad 97. 45.; kicsenyed 32. 20. g) Végre megemlítjük még itt, hogy sok névszótő a legegyszerűbb alakjában fordult elő; mint: es (pluvia) 66. 14.; esk (inranientum) 52. 24.; ke (libentia) 22. 10.; é (nox) 14. 21. sat. B) Igeképzés. 1. A deverbális képzések közt: a) A szenvedő igék érdemelnek figyelmet és bővebb magyarázatot. Ezek a Bécsi Codexben nemcsak átható cselekvő, hanem visszaható (reflexivilin) igékből is alkottatnak, mint pl. az -ód, -od, -óz, -oz, -ad, -ed, leggyakrabban pedig az -ól, -öl (-Ú1, -űl) képzőkkel formált visszaható igékből. Így: lak-oz-tatik 186. 6.; niegtöredelm-ez-tetik 126. 15.; ráz-ód-tatnak 80. 6.; megsep-hed-tettek 96. 10.; hábor-ól-tatik 48. 19.; elegy-ől-tetnek 72. 43. — Továbbá a szenvedő igékben a képzők megkettőzése igen gyakori ; mint: kivétettetvén 84., elhozattatnak 14. 2., éltettetik 79.; még igy is: megtetettetett 94. 36. b) A műveltető (causativum) igéknek egyszerű (-t) s kettőzött (-tat, -tet) képzője vegyesen használtatik, s mind egytagú, mind többtagú igetőkhöz fugged. Amint a szenvedő igék közt olvasunk ilyen alakokat: mértetik 131. 17., fogtatik sat., a műveltetők is eme képzéseket tüntetik föl: elmentettek 129. 27.; alotom 105. 18. 2. A denominativ igéknek legtermékenyebb képzőjeként szerepel: a) Az -1, mely különösen a tekintetből érdemel figyelmet, hogy az alapszóhoz hangzó közbenjárása nélkül fiigged; mint: jog-1 30. 20., tékoz-1 75. 34., országi 146. 7., veszteg-1 166. 17. — Igy találjuk még mássalhangzós ragok előtt is; pl. hason-l-iiak 93. 32., eltékoz-l-ja 93. 24.