Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 8 — g) A fordító: -vá -vé rag többnyire áthasonul, vagy jobban mondva p-jét elveszti; olykor azonban hangzó után /-re lágyítja, mint: megismerendőjé 160. 2., baráttyájá 52. 24. őrizőjejé 162. így a göcseji tájszólásban : lójá tette (kzm.) e helyett: lóvá. h) Az -ért rag vocalis után többnyire „_/" mássalhangzót fogad el; így : vérejért 160. 8., népejért 47. 19., bűnejért 148. 7., lakozókójért 160. 8. Ez utóbbi a folyó cselekvés igenevét a többes képző után is fölmutatja. -Ért rag helyett dunántúliasan -ér is előfordul; pl. ez olvasattal megfoglaltatott okokér 134. 4. A melléknevek ragozása mindenben a főnevekét követi. Mint sajátosságot megemlíthetjük azonban, hogy az -ó -ő-vel, ma: -ú -ű-vel képzett melléknevek a tárgyeset ragját mindig hangzóval veszik föl, közvetítve „7>" ajakszellettel; pl. nemővet, szinővet, egyéb nyelvővet 62. 5. A számnevek közt: a) A tőszámnevek csak annyiban érdemelnek említést, hogy a „harminc" mindig az eredetibb „harmic" formájában jelenik meg, s hogy „három" a többes számot is elfogadja, mint: az elesztebeli szarvakban hármak elesének 85. 8. A duális alak: monnó, az ősmagyar nyelvnek eme nevezetes maradványa széltiben használtatik. Tője : m o n, mely a finn : m o 1-nak felel meg ebben: mol-empi = uterque ; duális ragja tehát: n ó. Ezen rag járul aztán a másik magyar dualisi alakhoz is ebben: kettő ; igy: keht-nő, keht-tő, most: kettő. Alkalmazása melléknévi, így: monnó kezeddel 9. 15., monnó szüleitől 31. 7. Többes képzővel is használatos, mint: monnókról kérdezetnek vallását vévén 44. 3. Személyragozott alakja: monnaik (uterque eorum), ma: mindkettejük. Collectiv számnevet képez belőle az -an -en, mint: monnón megsephettettek vala 96. 10. bj A sorszámok, mint az osztók, -ik nélkül jőnek elő, pl. Capitulum negyed, a harmad hónak 39. 9. sat. Az „első" még gyökere szerint él e Codexben, igy: elő, elölső; pl. Nisan hónak elő napján 43. 2., és királnak elölső fejedelmei közzől 37. 9. Ez utóbbi alakból származott összehúzás folytán : első. c) A sorosztók a „szer" főnevet, mint már említettük, hasonulatlan alakjában tüntetik elő mélyhangú alapszó után is: háromszer 83. 10., százszer 84. 10., másodszer 140. 2. 6. A névmások közt: a) A személyes névmások a következő alakkal fordulnak elő : en, te, ő, mii, tü ; engem, engemet, teged, tegedet, őtet, őket. Személyragozva: enem az ezüst s enem az arany 171. 9. Személyragos főnevek előtt nyomosítás végett széltiben használtatnak ; így: en nevem, te fedelmednek ; ő parancsolatit 191. Midőn birtokos-jelzőként állnak, legtöbbször -n ragot vesznek föl; pl. ön tulajdon tőrével 18. 12., ön kéjeken 19. 12. ; mely birtokos-jelzőknek azonban, főkép visszatérő névmások előtt, eme hosszabb alakja alkalmaztatik : tennen, önnön, münnön sat., pl. tennen magad 20. 6., münnön magonk 9. 5., önnön maga 9. 13., ennen szememmel 183., önnön erejéből 134. b) A mutató névmások : az, ez, midőn mássalhangzón kezdődő nevek előtt állanak, z-jöket elvesztik, s a következő mássalhangzó pótló-nyujtásával a névszóba olvadnak; így: annapon 188. 9., ennép 181. 11. — „Azon" és „ezen" ily alakban tovább ragoztatnak; pl. Hogy azont ne tenné . . . , melyet tött vala 9. 2., ezennek (ennek) megszabadolása 174.