Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 9 — c) A kérdő névmásnak ezen alakjai: kicsoda, micsoda ? egyetlen egyszer sem fordulnak elő. „Ki" személyről és dologról egyaránt használtatik, pl. Kik ezek (lovak) ? 175. — A számkérdő névmásnak következő formáira akadunk : mene, menne, mennye (mennyejet, mennyejeket 99. 5.); melyekre aztán felelnek : ane, anne, annye, és : ene, enne, ennye, ezennye. így főnevek után is : könyökletne 7. 2., nyomdokne 7. 4. d) A vonatkoztató névmás : ki, dologra épen úgy vonatkozik, mint személyre ; pl. Bánkodol e borostyánon, kiben nem munkálkodtál, ki egy éj alatt lett sat. 141. 10. A „mi" ily alkalmazásban nem fordul elő, lianem csak mint kérdő névmás; pl. Megmutatom teneked, mik ezek? 175. 9. Míglen látná, mi történék 141. 5. 7. Eme helyhatározó kérdő: hóimat ? s e kérdésre felelő szavak: innét, onnat, jobbára a t-s ragalakot tüntetik föl. „Onnat" mellett ezen bővültebb alak is előfordul: onnaton 166. 10., melylyel, úgy látszik, a nagyobb messzeség van kifejezve. — A határozók közt általában a mai használattól eltérő ragot mutatnak a következők: eleszteb = elébb ; sonha = soha ; ingyen = korántsem ; esmeg = ismét; engedelmest, szorgalmast; ottogol = ibi; teteiglente; tegeten = nuper, sat. 8. A névutók közül sajátságosak: elve — túlra, e kérdésre: hová ? és: elvől = túlról, e kérdésre: honnan'? Damascos elve 129. 27. Jordánnak folyója elvől 7. 9. —• „Által" ragtalan név után is előfordul; mint: Irlm közepi által 21. 15. — A „nálkül"-„nélkül" (néha: nálkiilön, fiaknálkiilön 111. 11.) ugy látszik ez időszakban kezd összeolvadni a „nál"-„nél" és „kül" elemekből. Itt még előfordul különválva is, a -nál az elébbi szóhoz ragadván; pl. íjnél és nyílnál és vértnélkül. Néha igy is: okánál kül. —• A hol ? kérdésre felelők -ol -öl-vel képezvék, így: küvöl 109. 2., környöl 185. 2. — Az „alatt"-féle névutók -t ragja pusztán járul a szóhoz, még magánhangzók után is, mint: alat, közöt, mellet, it, sat. De más ragok előtt már: alatta, legottan, előttök, közepetted sat. A -t rag főnévhez függedve is előjön; mint: vérént való rokona 2. — Hasonló ragot mutat e módhatározó névutó is: szerént, mely a Bécsi Codexben többnyire e jelentményben fordul elő: valaminek sorában, hosszában, valamin végig; pl. és elrostálá mend a templom szerént a királ előt 99. 13., te országodnak menden vidéki szerént 33. 8., és futának menden föld szerént 179. 7. (Aranynál a „Walesi Bárdokban": szolgái szétszáguldnak ország szerín.) Ugyanily jelentésűek, de más raggal állanak a következőkben: Az üdő szerével elmúlván 33.; hogy szerével bemenne a királhoz 31. — Manap: szép szerével (sorban, rendben) távoztak. R) Igeragozás. Igeragozásnak nevezzük az igének mód-, idő-, szám- és személyszerinti viszonyítását. A mód jelenti a létei, a cselekvés mivoltát, vagyis a gondolkodás ama formáját, mely által az alany és állítmány összeköttetik; honnét az állítás módjait, vagyis az igemódokat és a cselekvés módjait különböztetjük meg. Az állítás módjai megkülönböztetésére három igealakot vehetünk föl: a jelentő, a föltétes és fölszólítómódot; a mi pedig a cselekvés módjait illeti, azt találjuk, hogy az igealak vagy folyó, vagy befejezett, vagy még csak beálló cselekvést fejez ki. Másrészt: az ige által jelelt cselekvés vagy szenvedés az alanyra nézve úgy válik önállóvá, hogy