Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1879

— 7 — c) Az egybirtokú többes 3-ik személyragok még nincsenek megkülönböztetve a többes szám képzőitől, mint: vérek (vérök helyett) 168., lelkek 17. 21., s igy tovább ö gyenyerkedésekben, ő kezek alá, ő személek előtt. Kivételt látszanak képezni azok, melyekhez j is járul, s azon mélyhangúak, melyeknek többese: ak ; mint: előttök járójok 3. 5.; szájok 181. 9., vágyókat 44. 6. sat. d) Különös személyragozás tűnik föl a következő összetételekben: ő liazabeli 149. 6., uratok istenhez 119. 13.; e helyett: házbelije, uratok istenetekhez. Előfordulnak azonban igy is : uram istenem, urunk istenönket 149. 17. e) A több birtokot jelölő i ragot többnyire ja, je nélkül fogadják el a névtők; igy: gondolatim, látásid 78. 2.; bölcsi 78. 3., vadi 71. 38. f) Figyelmet érdemel a -nak, -nek rag, midőn annak birtokszó felel meg a mondatban. Használata igen sűrű, csakhogy ezen sűrű használat mellett is nem egy eset adja elő magát, midőn az elmarad a birtokszó mellől, s innentől kezdve lassankint nyeri meg a nyelv azt a kellemes könnyűséget, melyet a birtokosrag elhagyása okoz a beszédben. A birtokszó mellől hiányzanak a személyragok a következő példákban: mert nincs gyalázat te beléd bízóknak 75, 40.; gyalázatus bosszóság löttönk te szolgáidnak 75. 33. Hasonló példák csekély száma miatt nem állapithatjuk meg biztosan, vájjon szándékosan s következetesen marad-e el hasonló esetekben a személyrag a birtokszó mellől; de ama tény, hogy ezek az esetek valóságos részes tárgyat képviselnek, s mint ilyeneknek kifejezésére a latin nem élt genitivussal, vélnünk engedi, hogy a fordító a latinnak megfelelő helyével nem volt tisztában. A mai nyelv a fönnebbi példákat így módosítja: mert nincs gyalázatuk a te benned bízóknak, és: gyalázatos boszuságukra lettünk te szolgáidnak; vagyis, a birtokszót számban megegyezteti a birtokossal, mit mindannyiszor tesz, valahányszor a „nek" ragos név részes tárgyat képvisel. Midőn birtokos többség forog fönn, ilyen egybevetésekre akadunk: az aratók oldalához, és: az aratók nyomokat 3. 7., Assiriosoknak királya 7. 5. és : mű atyáinknak bűnöket 16. 18. sat., vagyis: egybirtokosra mutató 3-ik személyrag épen oly gyakran jön elő a birtokszó után, mint több birtokosra mutató. 3. A helyviszonyt kifejező ragok a mai nyelvtől eltérőleg következőleg módosulnak a Bécsi Codexben: a) A -hoz rag eredeti -liozi alakjához kapcsoltatnak a személyragok; így: hozi-ad 59. 35., hozi-ank 22., hozi-ája 22. 20. b) A -ból -bői, -ról -ről, -tói -tői személyragos alakjaiban mindenütt kettőzött mássalhangzót találunk; pl. tolled 79. 28., róllatok 70. 9., belőllö 79. 9. c) Ezt: tőllem, tolled, tőlle gyakran újból ragozva találjuk; pl. en tőllemtől megválván 114. 4., s így tovább: téliedtől 19., téliétől 157. d) Az illativus : -ba -be, s az innesivus: -ban -ben egypár hely kivételével mindenütt híven megvannak különböztetve; de a -tól-től, középfok mellett, széltiben -nál -nél helyett használtatik ; péld. A barmok jobbak azoktól 67. Feketébbek ő orcájok a füsttől 65. 20. ej A sublativus : -ra -re ragozáskor az alapszó (raj) „/" betűjét még mindig föltünteti; így : rejám, rejád, rejá. f) A -nál -nél rag, még a vele összetett „nélkül" névutóban is illeszkedik a törzs hangzójához; mint: es lelendik őtet nakanálkül 24. 4., megölöm e sarkant tőrnélkül és rudnálkül 100. 25.