Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1877

4 a csaták áldozatainak sirdombját, ilyen a várostól északra fekvő Ö t h a 1 o m és Kettőshalom, mások alkalmasint fir- vagy liatárhalmokul szolgálván, különféle néven, sokszor birtokosaik nevétől neveztetnek. Ilyenek : Büdon halo ni, C s i z i k h a 1 o m, Mórah alom, P a p h a 1 o m, KunMiklóshalo ni, B o j á r h a 1 o in, Eperjesi halom az alsóvárosi területen, továbbá Fürgehalom, T á p a i halom, Székhalom, Szatymazi halom és a Félegyháza meg Péteri határában fekvő Fek etehalom. Megemlitendőnek tartjuk még az alsó részen előforduló erdőket, melyeket gondos emberi kezek ültettek a végből, hogy a szelek hatalma alatt féktelenül kavargó futóhomok megkötésére szolgáljanak, mi által idő folytában televényföldet képezvén, a terület földtani viszonyait módosítani hivatvák. Az erdőültetések összes kiterjedése a város birtokterületén 7500 holdat tesz. Közülök nevezetesebb az Ä s otthal mi-nagyerdő, továbbá a Honvéd-, Dugonics-, Klauzál-, Pá lfi-, Pillich-, Gerencsér-, B ó d y , Csengelei-, S u t k a-, C é d u 1 á s-, Száraz-, Rívó-, Majsai-, ölészáros-, Kártyás- stb. erdő, valamint a mulatóhelyül használt Makkosnak nevezett szil- és ákácfás erdő a város felső részének közvetlen közelében. Áttérvén Szeged város birtokterületének földtani ismertetésére, állíthatjuk, hogy az egész felső réteg a földtan időmérése szerint az uj- vagy j eleu- (recent) korban jött létre, lefelé ásván azonban, egy oly korszak képletére bukkanunk, mely a jelent közvetlenül megelőzte. E korszak neve d i 1 u v i a 1 i s vagy ö z ö n v i z i korszak. Mielőtt azonban ezen korszakról szólanánk, szükséges néinit a geológiából felemlítenünk. A diluvialis korszakot megelőző időt a gfologusok közönségesen neogen névvel jelölik. Ez atertiär-ko rszak utolsó felére esik. Ha Európa ekkori térképére visszagondolunk, a mostani ismert szárazföld nagy részét vizzel beborítva találjuk. A m o I a s s -1 e n g e r, igy neveztetik finom homok-lerakodásáról, a mostani Line és Szt.-Pölten között a lefelé nyúlt Csehhegységek és az Alpok miatt keskeny csatornává szűkült, melyen át tartalmát Kremsnél a bécsi medencébe öntötte. E medencének északi része akkoriban a Morva-határhegység és a Kárpátok közötti síkot alkotta, melylyel a nagy keleteurópai neogeis-tenger egy tengerszoros által a Galíciát, Podoliát stb. fedő víztömeg által összeköttetésbe lépett. A bécsi medencének egy kisebb ága délnek az Alpok felé húzódott, hol azonban csakhamar megszűnt, s egyes különálló dombok mutatták az Alpok haladási irányát a Lajta innenső oldalán. Hazánk mostani területét, kivévén a félholdalakban környező Kárpátok magasabb csúcsait, és a dunántuli Bakony- meg Vél tes-hegyeket, az u. n. p a n n on iai -tenger borította. A bécsi, valamint a nagy magyar medence azonkori talaja mészszel áthatott agyagos homok, melyben felette számos puhány-állat héja található. E puhányok közül nevezetes a Ceritliium-, a Tapes- és a Mactra-faj. Az ezenkori cerithium-törmelékkel áthatott tömeget ceritliium-mésznek hivja a geologus, mely réteg Bécstől keletfelé Magyarországon és Galícián keresztül a Fekete- és a Kaspi-tengerig húzódik. A bécsi medencét kitöltő viztömeg, mely a neogen-tengernek csak egy részét képezte, átvonult egész Közép- és Keleteurópán, fedvén nemcsak a magyar rónát, hanem Galiciát, Romániát, Bulgáriát és Déloroszországot, valamint Kisázsiának egy részét. Óriási tengert alkotott e roppant viztömeg, melynek maradványait napjainkban a Feketetenger, a Kaspi- és az Araltó képezik. Ebből a korból származik az a temérdek só, mely Galíciában, valamint Magyarország keleti és északkeleti részében lerakodva található.