Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1877

11 Az agyag téglaégetésre és cserépkészítésre nagyon alkalmas, feltévén, ho^y benne a mész csekély mértékben fordul elő, vagy ahol gyárilag állítják elő a cserepet és a téglát, ott a meszet belőle el is szokták távolítani. Ily agyagból csinálják Szeged külvárosai szélein a téglát az u. n. téglaégetőkben, valamint a Rókus végén fekvő nagyobb berendezésű téglagyárban. Az agyagos földnek nagy összefüggése van ; a nedvességet nehezen veszi magába, de ha egyszer felvette, azt sokáig megtartja. Esőzés alatt szívós, ragadós és idomítható tömeggé válik ; a meleg összezsugorítja, miáltal nagyon megkeményedik. A tiszta agyag nem kedvező a vegetatióra, mivel a növénytáplálékot nehezen képes felvenni, valamint a már felvettet a gyökerekkel közleni ; ha pedig a viz által megpuhult, az eszközökhöz ragad, s ezért a munkát szerfölött késlelteti és nagyon megnehezíti. Ha végre szárazság következtében röggé szilárdult, az ekét vagy a kapát kiveti, valamint a benne kikelő növények gyökereinek terjedését akadályozza. Az agyag és a homok sok helyen keveredve jő elő, miáltal a homokos agyagföld és az agyagos homoktalaj származik. Az elsőt lágy vagy szelíd talajnak, az utóbbit nehéz vagy kemény földnek mondják. Finom homok, mész és agyag egyesülve teszik a márgaföldet, melyet az alkatrészek különböző aránya szerint homokos, meszes vagy agyagos márgának hivunk. Az ilyen márgás földeknek még szerkezete is változó ; van u. i. réteges, leveles és köves márga, mely ismét fehéres, sárgás, barna, vörös vagy kékesszürke lehet. Minthogy a márga száraz állapotban mohón szívja magába a vizet ós a levegőn szétmállik, jó termőtalajul szolgál. A termőföldről levén itt szó, szükséges róla, mint legjobb talajról, némit bővebben is elmondanunk. A termőföld a legfelső laza rétege a földnek, melynek részeit elmállott szerves és szervetlen anyagok képezik. Az ásvány- vagy kőzetporiadékok közül a fövény, az agyag és a mész érdemelnek kiváló említést, melyeknek különböző mennyisége szerint szokás a termőföldet osztályozni és nevezni; igy van homokos, agyagos és meszes termőföld. A korhadó növényektől feketélő föld egy negyedik nemét képezi a termőföldnek, melyet a gazdák korhanynak (humus) vagy feketeföldnek neveznek. Az említett részek hogy minő arányban fordulnak elő a földben, igen egyszerű módon lehet meghatározni. Ha pl. egy kilo földet 2—3 annyi vizzel föleresztünk s valamely üvegedényben összerázván, nyugodni hagyjuk, a homokrészek, mint legsúlyosabbak, legelőbb rakodván le, alul foglalnak helyet, e felett tisztán megkülönböztethető rétegben gyül össze az agyag, mig legfelül úszkálnak a humusrészek. A mész egy része az agyagban, más a fövény között foglal helyet. Az agyagot tiszta vizzel való öblögetés által lehet lassacskán megtisztítani, mikor is a magára maradt fövény kiszárítva megmérhető. A humustartalmat a föld kiégetése által távolíthatjuk el, s ekkor a kiégetett föld annyival könnyebb lesz, amennyi humus volt benne. A szénsavas ínész jelenlétét valamely savval, pl. sósavval, határozhatjuk meg, mely a kémlelendő földre öntetvén, gyengébb vagy erősebb pezsgése által árulja el kisebb vagy nagyobb mésztartalmát. A megejtett vizsgálatok szerint a termőföldben következő anyagok tordulnak elő : 1. Kova sav (silieiumoxyd), mely valamennyi földnek toalkatrésze, a homokföld 85—90°/

0-ot tartalmaz. Néha szabadon, máskor agyagfölddel, mészszel, kalival vagy nátronnál vegyülten van jelen. 2. Kali és natron. Mindkettő csekély mennyiségben van a földben , ritka az a föld, melyben 4—5°/

0 található belőlök, s rendesen