Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1877
10 hőmérsékletről esti 9 óráig 25° C-ra szállott le. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a hó'mérsék évi ingadozása legnagyobb mérvű a felső rétegben, kisebb az alsóbbakban és 6 méternyi mélységben már alig tesz 1 fokot. A téli fagy rendes körülmények között a homokba alig 5—6 cm.nyi mélységre hat le. Ismeretes, hogy a legkisebb esőtől is a homokszemek egymáshoz tapadnak, s ezt a jobbára szénsavas mészből álló vékony kéregnek tulajdoníthatni, melylyel, mint említettük volt, csaknem minden homokszem be van burkolva. Mennél több homokszemnek van ilyféle burokja, s mennél vastagabb a mészkéreg, annál erősebb a nedvesedés által származott összetapadás, melyre még igen természetesen a homokszemcsék mekkoraságának is van befolyása. A homokra csepegtetett viz 8 cm.-nyi rétegen 2, 6 és 20 perc alatt szivárgott át, a mint t. i. a homok nagy, középnagyságú vagy igen apró szemű volt. Nagy tömegeken ezért erős és tartós esők után nem támadnak pocsolyák, de a záporeső nem szivároghatván be gyorsan a talajba, nagyon megszaggatja a homokot. A homok aránylag csekély mélységben mindig nyirkos szokott lenni még a legszárazabb időben is, miről egyszerű kísérlet által mindenki meggyőződhetik. Én május elején 5—6 s ugyanazon hó végén 8—10 cm. mélységben a homokot oly nyirkosnak találtam, hogy kisebb mennyiségben a kéz nyomása alatt teljesen összeállott. A 30 em.-nyíről vett homok víztartalma körülbelül 4°/ 0-ot tett. A levegőből is vesz magába nedvességet a homok, ami onnan is világos, hogy ó'szszel, midőn a levegőnek víztartalma nem csekély, a futó homok felülete soha sem szikkad ki egészen. Általában a homok annál nyirkosabb, mennél apróbb szemű az; ilyen homoktalaj tehát a vegetátióra igen kedvező. A homok nyirkossági viszonyaira nézve álljon itt Ke mer észleleteinek eredménye. Nagyon apró szemű fehér homoknak, melynek szemcséi 0-02 mm. átmérőjűek, fajsúlya 2-604, a belőle észlelt 20 cm. vastag réteg a rácsepegtetett vizet 20 perc alatt bocsátotta keresztül, 100 sulyrész homok az említett nagyságúakból 27-655 vizet tartott meg, s ugyanazon mennyiségű kiszárított homok 24 óra alatt a levegőből 1 782 vizet vett magába, mig a 100 rész vizet tartalmazó kísérleti homoktömeg 10° R. mellett 24 óra « alatt 76 085 vizet párologtatott el. A sárgás szinű valamivel apróbb szemcséjű homok az említett kísérletek sorrendjében a következő számokat adta: 2-630, 6, 23-506, 0-724, 85-371. A fehér homokéval megegyező szemcséjű sárga homok észlelés által nyert számai pedig 2 648, 2, 17-585, 0-424 és 96-410 voltak. A sárga agyag a homokréteg felett fekszik, néha lazább, máskor tömöttebb, de mindig olyan, hogy a víz rajta áthatni képes. Keverékrészei iszapfinomságú agyag, továbbá kevés homok és mész, mely utóbbi egyes helyeken mint törmelék-csigahéj márgagömbök alakjában mutatkozik. Vannak azonban csigaházak fészkesen, nem ritkán egész rétegsorokban teljesen ép állapotban ; a mint ezt az alsóvárosi válygos gödrök oldalában szemlélhetni. E csigák a már említett s most is élő Paludina, Planorbis, fóTeg Helixfajokból (H. nemoralis, H. custulata, Pupa dolium és Succinia elongata) állanak. A korhany rendesen hiányzik a sárga agyagból, sőt a hol a feketefold nem fordul elő, ez képezi az al-talajt is ; van azonban olyan eset, hogy a kevés korhanynyal keveredett agyag a felszínre emelkedvén, termőföldet képez. Az ilyen korhanyos talaj bőven terem, de munkáltatása sok fáradságba kerül.