Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1877

7 „Egy contirientalis emelkedés és sülyedés Európa délkeleti részében" cimű munkájában u. i. dr. Szabó J. azon zárkövetkeztetést mondja ki, hogy a negyedkor végével a Feketetenger egész környéke tetemesen lesiilyedt, melynek következtében a magyar-medencét elborító viz vagy ló'sztenger a Duna szorosain át e mélyebb tartóba csapolódott le. A Magyarországot fedő viz azonban nem folyt le teljesen, hanem a mélyebb helyeken, valamint a képződött folyók medrében még mindig maradt elegendő, a melv a környezetből továbbra is táplálékot nyervén, a felesleg ugy mint most lefolyt a tengerbe. Folyamaink folyása nagyjában hasonlított a mostaniakéhoz, csakhogy medreik magasabban feküdtek s ártéreik az Alföld legnagyobb részét elárasztották; minélfogva a folyók mentében és a laposabb helyeken folytonosan mocsár volt, melyben a lerakodó iszap mindegyre halmozódott. Idővel azonban a folyóvizek mindig mélyebbre mosták ágyaikat, miáltal az árterek kisebbre szorultak s a mocsárok egymásután kiszáradtak. A kimosási folyamatok eredményei a folyók vidékének terrasforma emelkedése, valamint a vizek folyását rendesen követő' meredek földpartok. Az egymás felett emelkedő terrasok u. i. régi árterek, melyek a folyók alábbszállásával a viztől megszabadultak, mig a meredek partok a mellettük elhaladó mostani folyónak hajdani partjait mutatják. A negyedkort a geologusok özönvizi (diluvialis) és áradmányi (alluvialis) vagy uj korszakra (recent) különítik, melyek azonban egymásba teljesen átmennek. E két korszak határát Szeged város területén felette nehéz meghatározni, mivel tudományos ásatások a rétegek vizsgálata végett, legalább tudtommal, még nem történtek; de ha az Alföld legmélyebb vonalát, a Tisza vidékét veszsziik irányadóul, mely viznek partjai apadáskor helyenként meredek falat képeznek, egész sor réteget fogunk találni. E rétegek legalsója, kékesszürke iszapos homok, oly zárványokat rejt magában, melyek a földtani korszakot minden kétségen kivül helyezik. Ily zárványokat képeznek a már említett mammuth, rhinocerus, ó'sgim stb., melyeknek létezését a tudomány a negyedkorba helyezi. Intézetünk gyűjteményében számos ily kihalt állat csontmaradványa van, melyeket részint a város alatt, részint attól távolabb tiszai halászok emeltek ki a folyó medréből. Felette kívánatos volna, ha Szeged város polgárai verem-, kútvagy egyéb ásatásaik alkalmával véletlenül napfényre került ily csontmaradványokat vagy más figyelmet gerjesztő kőzetet (vándor-követ) sok áldozattal fenntartott tanintézeteik valamelyikében összegyűjtenék, hogy tanuiul szolgáljanak azok egy letűnt nagy korszaknak, valamint a szegedi polgárok tudományok iránti szeretetének. Az újkori képleteket a Tisza partján általában 10—15 m. vastagnak mondhatni; a város területén azonban, ha talán néhol nagyobb is valamivel , de helyenként bizonyosan kisebb e rétegek vastagsága. Minthogy pedig csigák és kagylók egyaránt találhatók minden negyedkori képletben, de melyek az özönvizi és az újkori képletben alig különböznek egymástól, azért is csupán csak a fönnebb említett óriási emlősök csontraaradványait tekinthetjük a rétegek korának meghatározásánál biztos kalauzul az egész területen. Szeged város egész területén általában véve olyan földrétegekkel találkozunk, melyek az u. n. jelenkorban jöttek létre és még napjainkban is folytonosan képzőilnek. E képződési folyamatot ha valahol, ugy az Alföld rónáin van bő alkalma a búvárnak megfigyelni. Mert mig a hegyes vidékek sziklarétegeinek, mint földünk hajdani forradalmai tanúinak képződési ideje lejárt, addig a rónaság az egykor telette kiterjedt hatalmas víztömeg lehuzódása dacára évről évre szaporítja rétegeit. Ezért érezzük