Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

6 ezt a rézetet elfogadta Aristoteles (f Kr. e. 322.) is, csakhogy megtoldotta az elemek számát még egygyel, essentia quinta-val, ami a szelleminek képviselője volt, s azért ezen alapanyagok Aristoteles elemei néven is előfordulnak. A fémek ezen élmélet szerint ép úgy, mint a többi anyag mind, nem egyszerűeknek, hanem összetetteknek tartattak. A higanyt és a ként sem tartották egyébnek, mint a tűz behatása által módosult viznek, megfelelőleg földnek, nevezetesen: a higany, mercurius, a tűz által tömörebbé lett víz és a kén, sulfur, tűzben finomult föld. A fémek közül ekkor még csak az arany (Sol), ezüst (Luna), réz (Venus), vas (Mars), ón (Jupiter) és ólom (Saturnus) voltak ismeretesek s ezek mind mercuriusnak és sulfurnak változatos arányú egyesüléséből származtattak. Roger Bacon erre vonatkozólag irja: „Principia mineralia sunt argentum vivum et sulfur; ex istis procreantur cuncta metalla et omnia mineralia." Önként következik már most ezen nézetből, hogy mercuriusból és sulfurból bármely fémet, tehát a leginkább óhajtott aranyat és ezüstöt is elő lehet Állítani, vagy hogy bármely nemtelen fémet át lehet változtatni nemessé s ez nem is volna oly igen nehéz, mert csak az alkatrészek arányát kellene módosítani. Ami a nemes és nemtelen fémek közti különbséget illeti, erre nézve azon hitben éltek, hogy a mercuriusban vannak legjobban egyesítve a fémeket jellemző sajátságok, mig a sulfur a változékonyság, bomlandóság elemét rejti magában. Megjegyzendőnek tartjuk itt azt is, hogy bár a régiek mercurius és sulfur név alatt ugyanazon anyagokat értették, amelyeket mi máig is így nevezünk, később mégis nem ritkán fogalomzavar uralgott e két elnevezésre nézve, amennyiben a későbbi alchemisták sulfur és mercur névvel nem annyira anyagot, hanem gyakran csak tulajdonságot akartak értetni. A kén és higany tartósan összedörzsöltetvén, egynemű fekete tömeget adnak, amely hevítés által vörös színűvé, cinoberré válik: vörös és fekete, a világosságnak és sötétségnek, a jó és gonosz elvnek jelképei tehát és hozzá még az átváltozékonyság is ezen egyetlen vegyületben, mely az alchemia két főanyagából áll, egyesítve találhatók föl 5 azért a cinóber gyakran szerepe] az alchemisták írásaiban. A higany illékonyságát abból fejtették meg, hogy nem lehet tiszta mercurius, hanem tisztátalanitva kell lennie sulfurral, ami a tiszta mercuriusnak illékonyságot, szerintök rosz tulajdonságot kölcsönöz. Minél több tiszta mercurius van a fémben annál nemesebb, minél több sulfur, annál nemteleneb; befolyással volt egyébiránt a fémek nemességére az alkatrészek arányán kivül ezeknek finomsága is. Ha a mercurius és sulfur nem tiszták, ha a vizből és földből a tűz tökéletlen behatása folytán nem finomulhattak át teljesen, akkor egyesülésükből a legkedvezőbb arány mellett is csak nemtelen fém keletkezhetett; mig a tiszta mercurius és a tiszta sulfur egyesüléséből származott az arany, amelyet egyedül tartottak nemes fémnek a szó szoros érteményébeig. Mercurius és sulfur alkatrészek aránya és finomsága mellett lényeges tényező volt még a származó fém minőségére nézve az alchemisták szerint e két anyag egyesülésének erőssége, szilárdsága is; ezért a szilárdítás, fixatio, náluk gyakran egyjelentőségű a fémek nemesítésével , habár közönségesen csak a mercuriusnak megmerevedéséről mondatott. Mindezeket egybefoglalva a fémek nemesítésének nagy mestersége nem állott volna egyébből, mint ismerni a nemesítendő fémek alkatrészeinek arányát és finomságát, érteni azután ahhoz , hogyan kell a hiányt pótolni, a fölösleget elvonni és — ami legfőbb volt — birni a szilárdítás, fixatio, proiectio nagy titkát. Aki mindehhez értett, az mester volt, az neveztetett adeptus-nak, akik erre törekedtek, azok alchemista, s akik e mesterségben csak kezdők voltak, azok philosophus névvel jelöltettek.