Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

7 Látjuk ezekből, hogy az alchemisták alaptévedése nem volt egyéb, mint az, hogy összetett anyagnak, vegyületnek tartották azt, amiről mai napság tudjuk, hogy elem és megfordítva, és hogy nem értettek eléggé a vegyelemzéshez. „Multa etiam modo ignorant sapientes, mondja Bacon, quae vulgus studentium seiet in temporibus futuris." Nem lehet tehát megfejthetetlen azon jelenség , hogy még a legkiválóbb tudósok is tévedésbe eshettek a követendő útra nézve, minthogy maga a cél sem volt alaposan meghatározható. A bölcsek köve, a magyar néphitben talán „az a kű, akit a kény ók fújnak", lapis philosophorum, magisterium magnum, tinctura rubra vörös oroszlán, pulvis proiectionis, medicina divina, égi elixir neveken említtetik az alchemista iratokban azon legtökéletesebb, titkos készítésű csudaszer, melynek föllelésében évszázadokon át hiába fáradoztak; ez egy szó kivonatban magában foglalja az egész alchemiát; ezen hiú fogalomnak áldozta föl nyugalmát, vagyonát, családját, egész életét nem egy ábrándozó. Az alchemisták ugyanis meg voltak győződve, hogy a bölcsek köve azon anyag, ami bármely nemtelen fémhez vagy érchez hozzáadatván, azt szinaranynyá változtathatja. Azon titkolódzó, képes előadási mód, anagrammákkal átszőtt mondatok, miket az alchemisták irataiban használtak, nem csuda, ha többeket félrevezettek még, a bölcsek kövének tulajdonított hatások- és sajátságokra nézve is. Öreg Ádám, vizfürdőben tisztulás, a régi ember elhalása, a bélpoklos Naemann, aki hétszer fürdik Jordánban, sárkány, chaos, kígyó, a király megdicsőülése, a király bíborköpenye, Hercules munkái, Hesperidák kertje, Proteus átváltozása, Orpheus utja az alvilágba, pelikán sat. kifejezések részint anyagokat, részint műtéteket jelentenek az alchem-iratokban. Némelyik alchemista oly élénk szinekkel irja le a bölcsök kövét, mintha valóban sikerült volna előállítania s mintha leirás közben is kezében tartaná ; másik más, egészen közönséges anyagnak élénken fölfogott tulajdonságait dicséri el annyira, hogy a többiek ezt bizonynyal a bölcsek kövének hitték ; igy p. o. Geber irt oly anyagról, amely a kedélyt földeríti, megitjít, fájdalmakat elnémít sat., az alchemisták azt hitték, hogy ez a bölcsek köve, holott Geber nem értett egyebet az alkoholnál. így történhetett azután, hogy a bölcsek kövének csudás tulajdonságai mindinkább szaporodtak, hogy nemcsak fémátváltoztató hatással birt, hanem a legkülönfélébb óhajtható bűverőt is magában rejté ; hitték, hogy oldott állapotban bevéve meggyógyít mindenféle betegséget, meghosszabbítja az életet, erősíti a testet s még az öregeket is megfiatalítja. Ezen elsőrendű anyag mellett hittek még egy másik kevésbbé becseset is, amit magisterium minus, kis elixir, fehér tinctura, fehér oroszlán nevekkel jelöltek s amely a fémeket képes volt ezüstté változtatni. Műveleteiket az alchemisták többnyire titokban, zárt ajtóknál magányosan s rendszerint éjjel hajtották végre ; részint azért, hogy nem sikerülés esetében a szégyenkedéstől mentek maradjanak ; részint, hogy aggódva remélt fölfödözésüknek árulóvá válható tanúi ne legyenek; részint pedig, hogy a bűbájosság, ördögökkel való cimboraság vádja alá ne essenek. Szokásban volt még az is, hogy kísérleteiket bűbájos szavakkal vagy imádságokkal kisérték. Igy Wolf Péter még Davy iiju korában is vegyészi vizsgálódásai közben irott imádságokat mondogatott és kísérleteit az isteni gondviselés kegyeibe ajánlgatta. A csalóka ábrándképnek több mint ezer éven át annyi jobb ügyhöz méltó kitartással, sőt szenvedélylyel folytatott eredménytelen hajhászása kezdett végre alább hagyni. A folytonos és kivétel nélküli csalódások, kiderített csalások és a föl-föltünedező, józanabb irányt hirdető elfogulatlan