Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

13 tanácsosnak látta Berlinből menekülni; elszegényedett s szánalomraméltó állapotban halt meg egy szerzetes-házban. Utolsó kőrútjában Rómában Medici Ferdinand kardinalisnál ebédelvén, a jelenlévők nagy bámulatára egy vasszöget félig aranynyá változtatott. Ezen szög később a ilorenci udvarban mint nagy ritkaság mutogattatott a nagyherceg kardinális sajátkezűleg irott eme bizonyítványának melléklésével : Doctor Thurnheysser Leonhard ezen szöget azáltal, hogy megtüzesítvén valami olajba mártotta, jelenlétemben és szemem láttára az ebéd alkalmával aranynyá változtatta. Rómában, november 20-án (1586). Utólagos tüzetes vizsgálat kiderítette, hogy a szög aranyhegye oda volt forrasztva. Böttger (vagy Böttcher) János Frigyes, aki 1681-ben Schleizban Voigtlandban született, 1701-ben mint tanonc volt alkalmazva Zorn gyógyszertárában Berlinben. Sokat, de eredmény nélkül foglalkozott alchemistikus kísérletekkel. Ugyanazon időben utazott Berlinen keresztül Laskaris adeptus, aki Mitylene sziget egyik szerzetes-liáza archimandritájáuak adta ki magát; ez esetleg találkozott Böttgerrel, kinek elválásukkor mintegy négy latnyi saját készítmény ű tinkturát adott azon utasítással, hogy elutazása után egy-két napig hallgasson még róla, de azután fölléphet nyilvánosan; mutassa be a tinktura hatását a berlinieknek, hogy ne vádolhassák többé az alchimistákat alap nélküli rajongásról. Mindezen utasítást Böttger hűségesen meg is tartotta, átváltoztató műveleteit nyilvánosan eszközölte s a tinkturát saját készítményének állította ; kísérletei ugy-ahogy sikerültek s így csakhamar közbeszéd tárgya lőn. Frigyes király jónak látta a fiatal aranycsinálót szem elől nem veszíteni s már ki is adta a parancsot elfogatására, de Böttgert egy barátja idején értesítette a veszélyről s így elmenekülhetett Dresdába. II. Ágost, lengyel király, hírt vévén a csodatevő fiatalemberről s annak berlini műveleteiről tudományát kincstára javára értékesíthetőnek hitte, de Böttger, tinkturája fogytán levén, Ausztriába akart osonni. Szökési kisérlete most nem sikerült, elfogatott és bebörtönöztetett. Szerencséjére Laskaris ez időben még Németországban volt s hallván fiatal, hiszékeny barátjának szánandó esetéről, eltökélte magát annak kiszabadítására; Ágost királyt fölvilágosította Böttger tudatlanságáról és szabadon bocsát,tatásáért 800,000 aranyat ajánlott föl, utalványozván ezen összeget Hollandiára vagy bármely tetszés szerinti birodalmi városra. Ágost előtt ezen ajánlat az egész dolgot még gyanúsabbá tette, azt is gondolhatta, hogy Böttger tudománya talán 800,000 aranynál is többet ér s igy Laskaris ajánlatára nem hajolván, Böttgert Sonnensteinba vitette, szigorúbban őriztette s felügyelőül Tschirnhausen bárót rendelte mellé. Szegény Böttgernek tétlenségét fogsága idején nem tudatlanságnak, hanem dacnak tekintették s azért roszul bántak vele; ő tehát akarva nem akarva összevissza elegyített, vegyített, olvasztott, szóval dolgozott, így jutott egész véletlenül 1704-ben a jaspisporcellánnak és 1709-ben a íehér porcellánnak föltalálására, amelynek gyártása hosszú ideig jövedelmező aranybányája maradt Szászországnak. Az alchemisták utolsóinak egyike volt Dominico Manuel Caetano, Ruggiero gróf, aki 1696-ban Miksa Emánuel bajor választó-fejedelem udvarában megjelenvén mérhetlen kincseket ígért. A fejedelem hitt neki és megtett mindent, amit csak kívánt; mondják, hogy Caetano tőle 60,000 frtot kapott. Elpazarolván minden pénzt, anélkül, hogy valamit kisüthetett volna, több ízben akart elillanni, de mindannyiszor elfogatott s végre a csalás .bűnében elmarasztatván Bajorhon Grunewald várának tornyában 6 évig volt elzárva. Kiszabadulván 1704-ben Bécsbe jött, hol I. Lipót őt szolgálatába fogadta, évdíjat rendelt számára és az aranytinctura előállításának költségeire 6000 frtot utalványoztatott. Azonban a császár előbb