Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

14 elhalt, hogysem a tinctura elkészült volna; az utódok előbb gondolkodóba estek, adjauak-e bizonytalanra még több költséget, majd Cagtano évdiját is elvonták. Szerencséjére pártfogóra talált János Vilmos pfalzi fejedelem személyében, aki e tájban Bécsben lakott. Cagtano életének lekötésével Ígérte e fejedelemnek, hogy hat hét alatt 72 miliőt fog neki szolgáltatni; sikerült azonban Ígéretének beváltási ideje előtt megszöknie. 1705-ben Berlinben I. Frigyes kegyéért esedezett. Dippel tanácsnok, aki Caetano ügyének megvizsgálásával megbízatott, ahelyett, hogy fölfedezhette volna az ámítást, maga is elámíttatta magát. A próba-kisérletet Cagtano a királynak, trónörökösnek és több tanúnak jelenlétében sikeresen hajtotta végre. A király mód nélkül megörült, midőn Caetano neki megígérte, hogy hatvan nap alatt 8 lat vörös és 7 lat fehér tiucturát fog számára készíteni, amivel azután hat millió tallért lehet előállítani. Cagtanot fejedelmi palotába szállásol ták, mindenki tisztelettel és előzékenységgel viselkedett iránta s Cagtano mindennek dacára elégedetlenkedett; értékes ajándékokra számított ugyanis, s kapott vagy 12 üveg rajnai ó-bort. Hallgatag reménykedésében csalódván, követelésével nyiltan lépett föl, 12,000 aranyat kért kisérletei költségének fejében, arcauumát csak határozott pénzösszegért volt hajlandó eladni, kárpótlást kívánt berlini költekezéseiért és végre útiköltséget Olaszországba. Eközben épen idejében érkeztek tudósítások Pfalzból és Bécsből Caetano korábbi viselt dolgairól. Cagtano erre két izben tett szökési kísérletet, de mindannyiszor elfogták s végül megaranyozott ruhában, aranyozott bitófára Ítélték és kötöttékföl 1709-ben. Caetano sorsának jó része lehet benne, hogy az alchemista adeptusok többé nem igen mutatkoztak nyilvánosan, jóllehet rejtőzködve működőknek egész a legutóbbi időkig is akadunk nyomaira. Paracelsus (szül. 1493.) fölléptével, akinek szavai szerint „nem az aranycsinálás, hanem a gyógyszerkészítés a vegytan célja" kezdődik már a vegytan történetében a III. korszak, amelytől kezdve megszakítás nélkül komolyabb tudományossággal foglalkoztak valóban tanult emberek a vegytannak mint tudománynak fejlesztésével. Az évszámot tekintve azonban nem lehetett az éles határ között maradnunk az alchemisták ismertetésénél, mert e két irány — alchemisták és chemiátrikusok — nem váltotta föl egymást, hanem hosszú ideig egymás mellett haladott. Qóth (Antal.