Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

12 ták fő védnökük irányában s ó't hálából német Hermes Trisrriegistosnak nevezték. 1604-ben sajátkezűleg hajtotta végre a császár a fémátváltoztatás műveletét, a proiectiót, azon por segélyével, melyet Sensophax Mihál, másként Sendigovius lengyeltől kapott, s a proiectio sikerült. E fölötti örömében palotájának azon termébe, amelyben a műveletet végrehajtotta, márvány emléktáblát rakatott a falba eme fölirattal: „Faciat hoc quispiam alius, Quod fecit Sendigovius polonus." Kegyébe fogadta s lovaggá is avatta Rudolf Talbot Eduard hírhedt aranycsinálót is (sziil. 1515. Worcesterben), kinek már ezelőtt csinjeiért és csalásaiért Lancaster-ben mindkét fiilét levágták. Nemsokára azonban itt is napfényre jöttek vétkei s ekkor Rudolf börtönbe záratta, ahonnan szökni akarván lezuhant s ezen esés következményeiben 1595-ben meg is halt. I. Lipót császár szintén mecenásuk volt a kóbor adeptusoknak s pénzt is veretett azon aranyból, melyet Seyler Vencel alchemista készített ; ezen pénz egyik oldalán a császár mellképe látható, a másikon pedig homorú betűkben ezen körirat olvasható : „Aus Wenzel Seyler's Pulvers Macht — Bin ich von Zinn zu Gold gemacht." Rudolf császár példáját a német fejedelmek közül többen követték. Ágost, szász választó, és neje dánországi Anna külön-külön jól berendezett laboratóriummal birtak, amaz Dresdában, emez Annaburgban s Kunkel chemikus állítása szerint e laboratóriumnak nem volt mása egész Európában. György Vilmos, baireuthi őrgróf, udvarában 1677-tó'l 1686-ig játszta az adeptus szerepét Krohnemann Vilmos, aki egyike volt kora legvakmerőbb csalóinak. Csalása végre kideríttetvén, 1686 ban Culmbachban fölakasztották s a bitófára eme föliratot illesztették: „Ich 'war zwar, wie Mercur wird fix gemacht, bedacht, doch hat sich's umgekehrt, und ich bin fix gemacht." Itáliában nem kedvezett az alcliemistáknak annyira a fejedelmi kegy, mint Németországban. Augurelli alchimista, poéta laureatus, Riminiben született, hőskölteményt írt az alchemia dicsőítésére s költeményét X. Leo pápának ajánlotta. A pápa elfogadta udvariasan ez ajánlást s a költőnek üres erszényt adatott, mondván: „aki ilyen mesterséghez ért, annak csakis erszényre van szüksége, hogy elrakhassa a csinált aranyat." Berlinben szintén ragadós járvány volt ez időben az aranycsinálás mestersége s íőkép fejedelmek látszottak iránta fogékonysággal birni. A kevésbbé fontos tünetek mellőzésével csak két figyelemreméltóbbat tartok fölemlítendőnek. 1571-ben lépett János György vál. fejedelem szolgálatába Thurnheysser Léonhard (Zum Thurn) mint udvari orvos s átvette egyúttal a fejedelemnő halle-i alchemista laboratóriumának igazgatását is. Thurheysser, mint aranyművesnek fia, már 18 éves korában kimutatta az urit mature . . . közmondás igazságát; mert megaranyozott ólomrudakat tett zálogba. A bűnhődés elől megszökött; beutazta Angol- és Franciaországot, s az aranycsinálókhoz szegődvén iparkodott eltanulni műtogásaikat. Mint kiképzett mester tért vissza azután Németországba, nevezetesen Norinbergába 1555, ahol nagy vagyonra tett szert. Ugy látszik, ő szolgáltatott okot Hans Sachs-nak „Geschieht Keyser Maximiliani mit dem Alchimisten" c. költeményben az ámítóktól való óvakodásra inteni. A brandenburgi udvar azonban nem vett tudomást Hans Sachs intéséről ; hízelgett azon embernek, akitől, mint hírneves orvostól és aranycsinálótól, két irányban is sokat remélt. Thurnheysser Berlinbe költözvén, orvosi gyakorlatának csakhamar híre szárnyalt s ő egyideig a városnak és az egész világnak oraculuma volt; szédelgései azonban nemsokára nyilvánvalókká lettek, minek következtében