Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1876

11 sebben azonban 1716-ban Hamburgban. A vegytant illetőleg legfontosabb művei: De magno lapide antiquorum sapientum; Currus triumphalis antimonii; Apocalypsis chemica; Conclusiones; Prima materia lapidis philosophici; Testamentum ultimum. Basilius Valeritinus mondható utolsónak a komoly törekvésű alchemistikus vegyészek sorrendjében; nem azért, mintha vele elenyészett volna az alchemiában való hit; föl-föltüntek ennek jelenségei a későbbkori vegyészek irataiban is, bár később mindig elszigeteltebben ; hanem azért mert az utána föltűnt alchemisták hosszú sorában is alig találunk valakit akinek műveleteiből a vegytan, mint tudomány csak csekély gyarapodást is nyert volna. Rövidre vonhatjuk tehát szemlénket a Basilius utáni időről, melyben nem a tudomány, hanem a pénzvágy volt a szereplők fősarkalója. Angolországban annyira el volt terjedve az alchemia, hogy IV. Henrik a parliamenttel egyetértve 1404-ben törvény által tiltotta el a vele való foglalkozást. E törvény feledésbe ment VI. Henrik idejében, aki a titokzatos tudományok iránti nagy hajlandóságában maga is buzgón foglalkozott az aranycsinálással. De nem csupán hajlandóságból adta ő magát az alchemiára; háborúi által kiürített pénztárait is óhajtotta annak segélyével megtölteni. Minden művelt nemest, doktort, professort és papot négy ízben egymásután fölszólított, hogy kitelhető buzgósággal adják magukat a hermetikái művészetekre, hogy találhassanak módot az államadósság kifizetésére. E felhívások következtében találkoztak is elegen, kik szolgálataikat fölajánlották, aranyhegyeket Ígértek, s a király nem volt fukar megelégedésének kifejezésében, ha arany helyett valami hozzá távolról hasonlót hoztak is létre. 1440-ben szabadalmat adott Fauceby, Kirkeby és Ragny tagokból álló társaságnak az aranycsinálásra és mellékesen az életessencia árusítására; 1444—1452-ig még nyolc ehhez hasonló szabadalmat engedélyezett, minthogy „megtalálták a módot, melyszerint mindenféle nemtelen fémet igazi ararynyá és ezüstté lehet változtatni." A tulaj donképi igaz eredmény pedig természetesen nem volt egyéb, mint hamis arany, hamis ezüst és — hamis pénz. Hogy a szabadalom idézett szavai nem meggyőződésből eredtek, kivehető abból, hogy a gyártott arany- s ezüstpénzt iparkodtak a szomszédos Franciaországba és Skóciába becsempészni, és hogy a külföld a legszigorúbb őrködési rendszabályokhoz fordult a hamis pénz becsempészése ellen. A német tartonfányokban még a fejedelmi udvaroknál is szorgalmasan foglalkoztak ez időben az alchemiával. A főrangú műkedvelők közül kiválik Ciliéi Borbála császárné, Zsigmond özvegye. Tanult nő volt s meg volt e mellett azon dicsvágya, hogy adepta-nak akart tartatni. Laaz János, alchemista hallván Borbála császárné műveleteiről, módját ejté ellesni, hogy a császárné rézből és arsenből készít ezüstöt s hogy aranyat és ezüstöt sok rézzel ötvöz. „Minthogy merő csalást láttam, mondja Laaz, szemrehányást tettem neki. O ezért engem börtönbe akart vettetni; de Isten segítségével kimentém bőrömet." II. Rudolf császár az alchemisták fejedelme s udvara az alchemiának gyúpontja volt. Kifáradván az országos gondokban Prágába vonult vissza és idejét az astrologiánalc és alchemiának áldozta. Tycho de Brahe és Keppier hírneves csillagászok kényszerülve voltak astrologiai számításaiban neki segédkezni; Dee mágus volt lélekidézője; alchemisták voltak udvari orvosai; komornyikjai pedig egyúttal fősegédei alchemistikus munkálataiban ; ezek egyike De Delle Mardochaeus volt udvari költője s az alchemistáknak hívatott dicsőítője. Nem is voltak hálátlanok az alchemis-