Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
17 4. Az agyveló'tó'l különböző lélek fogalmára a spiritualisták úgy jutottak, hogy az agyvelőben működő és attól realiter el nem választható erőt abstractio által önállósították és azt mint ilyent anyagtalan substantiának nevezték el. — Felelet. Ez puszta állítás, mely még bebizonyítva nincs; de lia a materialisták annak bebizonyítását megkisérlenék is, sem juthatnának eredményre. Mert ha minden lelki működés, tehát a gondolás is, nem egyéb mint az agyvelőnek physiologiai functiója, akkor az abstractio egyáltalában lehetetlen, mivel az agyvelő mint egyedi orgánum csak az egyedivel áll vonatkozásban, míg ellenben az abstract gondolat mindig általános. De még kevésbé lehetséges az abstractio, ha alatta az említett ,psychologiai abstractiót' kell értenünk. Mert ezen esetben el kellene fogadnunk, hogy az agyvelő saját lényeges működését önmagától abstrahálja. De világos dolog, hogy ez csak egy másik működés által történhetnék meg; mert az abstraháló nem maga az abstractum. Melyik már most ezen másik működés? Hiszen akkor az agyvelőben utoljára két lényeges gondolási functiót kellene fölvennünk, melyek közül az egyik abstrahál, a másik pedig abstraháltatik. íme a képtelenség, mely a materialisták állításából következik. 5. A lelki élet kifejlődése a testi szervezet s különösen az agyvelő kifejlődésével párhuzamosan halad; a szellemi erő tökélye az agyszervezet tökélyével a legszorosabb viszonyban áll; az agyvelő beteges állapota vagy hibás szerkezete a gondolási tevékenységet is zavarja; az agyvelő működésének fokozatos hanyatlása a szellemi élet csökkenését is vonja maga után sat. Mindez a mellett bizonyít, hogy maga az agyvelő képezi a szellemi élet elvét, minek következtében a lélek anyagtalan substantia nem lehet. — Felelet. Tagadhatlan, hogy az agyvelő a szellemi állapotok létrehozásában résztvesz; de ebből még nem következik, hogy a szellemi tevékenység elve az agyvelővel azonos. Mi már abból is kiderül, hogy nem lehet agyműködést fölmutatni, mely a gondoláshoz csak távolról is hasonlítana. De különben a fölállított praemissákból, ha azok legalább általánosságban helyesek is, csak az következik, hogy az agyvelő a lélek organumának tekintendő. Ha ennél többet következtetünk, már sokat és igy mit sem bizonyítunk. Mert ha az említett praemissákból azt lehet következtetni, hogy maga az agyvelő a szellemi tevékenység elve ; úgy époly jogosan azt is következtethetni, hogy minden tevékenység, mely valamely orgánum által hajtatik végre, magában az organumban birja elvi okát. Ez azonban oly képtelenség, melyet csak az elfogult elméjű nem képes belátni. De ez még nem minden. A materialismus e következtetése csak akkor bírna alappal, ha az idézett jelenségeket egy az agy velőtől állagilag különböző elv fölvétele mellett észszerűen megmagyarázni nem lehetne. Mi azonban nem áll. Mert a szellemi tevékenység függése az agyveló'tó'l igen természetesen értelmezhető, ha az agyvelő a lélek organumának tekintetik. Minél tökélyesebb ezen orgánum, annál nagyobb szolgálatára van a léleknek, és minél tökéletlenebb, annál inkább akadályozza és megnehezíti a szellemi tevékenységet.* * Ha Büchner azt mondja: „Die vergleichende Anatomie zeigt, dass ein constantes, aufsteigendes Verhältniss der materiellen und Grössenbeschaffenheit des Gehirns zur geistigen Energie durch alle Thierarten hindurch bis hinauf zum Menschen als Gesetz obwaltet", — és ebből azt következteti, hogy az ember és állat között csak fokozati különbség van, nagyon téved. Mert először már maga a praemissa helytelen, a mennyiben az embernek agyveleje sem absolute, sem relatíve nem a legnagyobb; sőt még az sem bebizonyított tény, hogy a genialis ember állandóan nagyobb agyvelővel bir, mint az idióta. De másodszor, ha a praemissa helyes volna is, még akkor sem következnék a zártétel, mivel még mindig fönmaradna az ellenmondás az értelmi functio és az anyagi subjectum .között. — J. Moreau, Journ. d. Savants 1860 p. 395: Nous doutons qu'il se FSgymn. ért, 2