Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1875
16 3. Nincs adaequat fogalmunk sem az anyagról, sem a gondolásról. Nem állíthatjuk tehát egész határozottsággal, vájjon az anyagban nem létezik-e mégis oly erő, mely gondolás alakjában nyilvánul, ha az anyag szerves alakot ölt. Ez lehetséges annyival is inkább, minthogy a szerves anyagban sok oly erőt találunk, melyek a szervetlen anyagban teljesen hiányzanak. — Felelet. De fogalmunk az anyag- és gondolásról mégis olynemű, hogy a kettő közötti ellentétet minden kétséget kizáró bizonyossággal megismerhetjük. Mindkettőben t. i. oly tulajdonságokat találunk, melyek összeférhetlenek s ennek következtében egymás mellett meg nem állhatnak. így az anyag osztható és kiterjedt, a gondolás ellenben oszthatlan és egyszerű; az anyag tehetetlen, mert csak külső ok hatása által lép tevékenységbe, a gondolás ellenben szabadon működik, mert a gondolatok függetlenül minden külső ok hatásától bármely irányba terelhetők ; az anyag végre határolt, míg ellenben a gondolásnak korlátai nincsenek, mert a mennyiséget, arányt, alakot a végtelenig nagyobbíthatja és kisebbítheti, s megismeri az általánost, mely körére nézve potentialiter határtalan. — Mindenesetre, ha oly erőről volna szó, mely magában véve az anyag ismeretes tulajdonságaival nem ellenkezik, azt mondhatnók: nem tudjuk, vájjon ezen erő attributuma-e az anyagnak vagy nem, ha t. i. positiv okaink nem volnának az egyik vagy a másik eset állítására. De ellenben, ha oly erőről van szó, melyről teljes bizonyossággal tudjuk, hogy az anyagnak általunk ismert tulajdonságaival ellenkezik, akkor azon állítást, hogy a gondolás az anyagnak valamely rejtett erején alapulhat, csak a józan ész teljes megtagadásával lehetne föntartani.* Primo contactn tangentia dicuntur ea, quae uniuntur secundum ultima quantitatis; unde in corporibus oportet mutuum esse tactum. Contactus virtutis pertinet ad ea, quae, etsi in quantitatibus ultimis non tangant, dicuntur nihilominus tangere, in quantum agunt. Hoc autem tactu substantia immaterialis, quae est indivisibilis, potest movere corpus, quod est quaedam quantitas divisibilis. Nam tactu corporeo id, quod est indivisibile, puta punctum, non potest tangere, nisi aliquod indivisibile ; et tactu virtutis substantia immaterialis potest tangere quantitatem divisibilem. „Substantia intellectualis , quamvis sit indivisibilis, potest tangere quantitatem divisibilem, in quantum agit in ipsum. Alio enim modo est indivisibile punctum, et substantia intellectualis. Punctum quidem est sicut quantitatis terminus , et ideo habet situm determinatum in continuo , ultra quem porrigi non potest; substantia autem intellectualis est indivisibilis, quasi extra genus quantitatis existens, unde non determinatur ei indivisibile aliquid quantitatis ad agendum." S. Thom. C. Gent. * Locke azon véleménye sem állhat, mely szerint lehetséges, hogy Isten a gondolást mint attribútumot oltotta az anyagba, minek folytán a gondolás tényéből a gondolás elvének anyagtalanságára határozott következtetést sem vonhatunk. — We have the ideas of matter and thinking, but possibly shall never be able to know whether any mere material being thinks or no; it being impossible for us, by the contemplation of our own ideas without revelation, to discover whether Omnipotency has not given to some systems of matter, fitly disposed, a power to perceive and think, or else joined and fixed to matter, so disposed, a thinking immaterial substance: it being, in respect of our notions, not much more remote from our comprehension to conceive that God can, if he pleases, superadd to matter a faculty of thinking, than that he should superadd to it another substance with a faculty of thinking; since we know not wherein thinking consists, nor to what sort of substances the Almigthy has been pleased to give that power which cannot be in any created being but merely by the good pleasure and bounty of the Creator. — — — and in the present question about the immateriality of the soul, if our faculties cannot arrive at demonstrative certainty, we need not think it strange. Essay, Book IV. Chap. HI. — Hogy kitűnjék, vájjon bizonyos attributum valamely substantiának tulajdonitható-e, csak azt kell vizsgálnunk, van-e a substantiának oly attributuma, melylyel amaz belsőleg ellenkezik. Ha ellenkezik, a substantiának nem tulajdonitható; mert azonegy substantiának összeférhetlen attributumái nem lehetnek. De a gondolás az anyag ismert attribútumaival — minő: a kiterjedés, oszthatóság, határoltság sat.— homlokegyenest ellenkezik, a mi pedig belsőleg ellenkezik, azt Isten sem teheti lehetővé; az anyag tehát még istenileg sem lehet gondolási erővel fölruházva.
