Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874

ti dása körébe. A költő Írásának motívumai, compoziciója, conceptiója, stylje, érzési heve, izlése, dikciója, képzelmi anyagának köre, mesterei és vezetői, önállósága s sajátos szellem-világa és bármely egyéb tulajdonai mind vizsgálat alá vetendők. Midőn Berzsenyink lyráját főbb vonásaiban ismertetem, a föntebbieket óhajtom szem előtt tartani. A költő születik, szokják mondani, de utána vethetjük: tanulva lesz nagygyá. Tanultak a világ elsőrendű művészei részint ismert, részint ismeretlen kútfőkből. Berzsenyink is sokat tanult, vagy hogy helyesebben szóljunk: korán átérezte a nagy szellemekkel való társalgás szükségét, és a pezsdülő ifjú hevült együttérzése komolyabb mesterei szellemével eszközlé, hogy költő lőn, midőn e tisztének még csak homályos tudatával birt, és midőn költői alkotását csak egy titkos, belső érzés vezérlé. Ezen érzés nála igaz és való volt. Teremtő lelke hamar kibontakozott az őt először elfogott bámulatból, s rövid idő alatt megismerte, kiket kövessen mint utmutatókat a művészetben, s kiknek mondjon búcsút. Tudjuk, hogy már iskolás korában három mestere volt: Mathisson, Greszner és Horác. Maga emliti Kazinczy Ferenchez irt egyik levelében: ,Nekem iskolai tudományom nincs; mikor még tanulni kellett volna, már én akkor Horáccal és Gesznerrel társalkodtam; korán nagy tárgyak ragadták el figyelmemet, én azt többé kisebbekre függeszteni nem tudtam.' Mathisson elegiai festészete ragadhatta meg első izben, midőn iskolás korában németül kezdett gagyogni. Az akkori iskolai izlés után itélve, ez legvalószínűbb. Azonban annak hideg modora, érzelgő és tettetett bús-komolysága, nélkülözve minden való és reális alapot, nem elégitlieté ki az ezen időközben Virágot is olvasó s költői hevében felszárnyalni iparkodó gyermek-dalnokot. Mathisson költészetének érzékenykedő epekedése s halvány szentimentalizmusa nem fért össze Berzsenyi erős idealizmusával. Es akkor, midőn a gyermek-költő a ,Romlásnak indult hajdan erős magyart' szent hevében dörgé, már élesen ki volt előtte jelölve a pálya, melyen haladnia kelle; Virágtól erős nemzeti érzést, Horáctól művészetet tanult. Ennyi az egész, mit e nagy lyrikus első költői kísérleteiről saját előadása után ismerünk. A szerény és zárkózott jellemű férfiú nem óhajtá, hogy azokról több kiszivárogjon. Átalában nem tartozott gyengéi közé, mindazt, mi keblét mozgalomba liozá, mi napi történetét tevé, dalba önteni, mint Petőfi szokta. Első kiadói sem gondoskodtak művének oly beosztásáról, hogy költői haladásáról csak némileg fogalmat is alkothatnánk. Azon költemények pedig, melyeket első kísérleteinek tartunk, oly határozatlanok a történeti tárgyilagosságban, hogy azokból Ítéletet hozni lehetetlen. Kölcsey az ő kritikájában sajnálatát fe-