Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874

18 kifolyásai voltak. Berzsenyi nem követheté mesterét e téren; bölcseleti elvei ezt nem engedék, szivének érzeményei szentebbek voltak, hogysem azokat közönséges vásári alakokra pazarolja ; de mivel Horác művészetének hódolt, kiemelte alakjait a reális világból, s ideális lön inkább, csakhogy a nemzeti faj komoly érzületét ne sértse. Nagy hátránya az ideál izmusnak, hogy a szivvilág sokféleségét, a kedély lágyabb hullámzását, a naiv természetességét megköti, és ott, hol közvetlen kellene hatnia, érzéki szemlél hetésre nem képes. Berzsenyit ideálizmusa több helyt ódai magaslatra emelé, de egyszersmind a naivtól is megfosztá. Elet és költészet bölcselete gyakran ellentétben állanak; ez ott szokott rendesen bekövetkezni, hol a kedély a világgá l meghasonlott, de az akarat ereje legyőzi a viszonyokat, s nyugodt világot tud alkotni a sziv ziláltsága fölött is. Az uj költői iskolák egyátalában nem dicsekedhetnek ezen erős oldalukkal. Beleszerettek az úgynevezett világfájdalomba, s keseregnek, sirnak, elátkozzák magukat derűre, borura. Berzsenyinek volt oka világfájdalmassá lenni, s költészete még sem mutat semmit is abból, mit világfájdalmasnak mondhatnánk. A stoikus költő inkább elhallgat, hogy sem a világfájdalmasok szokásaként pity ergése ivei gyötörjön. S ha megszólal is, oly nyugodt világnézet vonul el költészetén, mint akinek békéje rendítlietlen oszlopokon épült fel. Legszebben festi ő maga gondolkozásmódját és szerzett bölcseletét, midőn filozóíi lélekkel mondja: Sirjak-e, hogy életemet Jól használni nem tudtam, S legkiesebb ösvényi

met Álmadozva folytattam ? Ha ezt újra elkezdhetném, Ismét a multat követném. Költészetének politikai irányáról kevés mondani valónk van. Független nemes volt Magyarországban e század elején. Es ezzel, ugy gondolom, eléggé jellemeztem is költészetének ezen irányát. Rendítlietlen ragaszkodás a trón és tisztelettel párosult csodálása a nemzet jobbjainak, határozzák meg politikai álláspontját. A nyolcvankilencediki eseményeket csak merész fellépésökből itélé meg, s kárhoztatá, mert hazájának integritása ellen voltak irányozva. Mint minden magyar nemes e század elején, ő is a nagy királyné kegyes emlékének behatása alatt él, lelkesülését azon korból meríti, és kegyelettel gondol vissza a nagy időkre. Ódái legszebbjeit nemzetének és arisztokráciájának szentelé, mely utóbbinak kegyeit nem keresé, sőt ahol lehetett, kerülte is; de érdemeit, melyeket ő a nemzetéivel