Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874

13 azért tetszenek, minthogy azoknak ellenkezését a természettel és illendőséggel nem vettük észre, vagy még nem vizsgáltuk meg; de mutassa csak meg valaki, hogy ezen esetben a természet helyesebben utánoz tathat ik s igazabban festethetik, hogy tárgyát az iró célirányosabban adhatta volna elő: a csalódás azon szempillanatban megszűnik, s ama hamis szépségek többé nem tetszenek/ (Blair, Aestli. leck.) Hogy az izlés tisztult legyen, feltételeztetik az értelemnek egyiittmunkálkodása; a költőnek még is inkább éreznie, mint tudni kell Ízlését; mert alkotása közben nem vizsgálhatja aggódva, vájjon nem tér-e le az izlés ösvényéről. Nem teheti ezt főleg a lángelmü költő, ki hév- és tűzzel dolgozik. Ott, hol kisebb fajú szépségekre, díszletekre nagy gond fordittatik, az rendesen az erő és fenség rovására szokott történni. Homér- és Sliakespearenél, nálunk Berzsenyinél elég nagy számú példákat találunk, melyekben az a bizonyos társadalmi izlés érzékeny lökéseket kap; az eszmék nagysága és ereje azonban hamar feledtetik velünk még a nyerseségeket is. Midőn a költői lángészt csapongása a legmagasabb körökbe emeli, nem igen törődik a konvencionális izlés mesterkélt korlátaival, nem azzal: bántja-e harsogó szava fülűnket, duzzadó ereje érzékenykedésünket, ő egyaránt dörgi: .... undok vipera-fajzatok Dúlják fel e várt, — Villám szavad megszégyenité A gonoszok, cudarok dagályát. Nincs itt gonoszság cimborája Sem nyomorult fene nagyravágyás, sat. Ha Berzsenyi e sorait kivetkőztetjük eredeti nyerseségökből, akkor megfosztjuk azokat minden erejük- és a költői dikció hevült áramlatától, s nyerhetünk belőlük simán folyó verseket, de nem Berzsenyi hevét kifejező s hozzá méltó szólamot. Berzsenyit, mint lyrikust, semmi sem jellegzi jobban, mint az erő telje, a gondolatok nagysága, a lyrai csapongás legmerészebb röpte, szóval : a fenség. Keressük bár ezt Kant után egyedül a kedélyben, Schiller és Richter nyomán a külvilág szerfölötti nagyságában és hatalmában, Weisz-szal az érzéki nagy és szép vegyületében, vagy ha ugy tetszik, adjunk még hozzá világosságot, mint azt Ruge kivánja. Berzsenyinknél e meghatározások mindegyikével találkozhatunk. Longinus fejtegetését a fenségesről már csak azért sem alkalmazhatom Berzsenyire, mert nem találtam nála oly helyeket, hol az épen nem fenséges tárgyat irályának szépségével akarná olyanná tenni, mint azt Longinus megengedi. Az idő és tér, erő és alany fenségére azonban ép oly alkalmas példákat szolgál-