Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874

10 Hibául szokták betudni Berzsenyinek, hogy költészetét antik mithológiai regékkel és képekkel tömé meg, s hogy mestereitől sok ily vonatkozást elfogadott. Reál képeket többé-kevésbé csak az idő jelen folyamatában alkothatunk magunknak; minden képzetünk a múltról kisebb nagyobb fokban az egyéni idealizálás vonását hordja magán. Bármennyire iparkodjunk is a szigorú tárgyilagosság körén belül mozogni, alanyiságunk, mely előtt a mult csak némely vonásaiban domborodik ki, azon könnyen tul teszi magát és az egyéni vélekedés benyomása alá hajol. Az idők és terek minden távolait helyesen átpillantani, a bennük lefolyt eseményeket kellőkép megvilágítani, ha nem is lehetetlen, de bizonyára fölötte nehéz. Pindár olympi dalainak magas röpte, mely a hallgatók ezreit tapsra készté, ma gyakran csendes bámulatot kelt, mert a győzök dicséretét oly regékkel s mondákkal vegyité, melyeket hallgatói érthettek, a mai kor eló'tt azonban ismeretlenek lévén, az olvasót ihletlenül hagyják. Nem ugy van e korunk mívelt, de a görög és római mytliológiában nem jártas közönsége Berzsenyinkkel is? Mit gondolhat ez, midőn a sok Camena, Dione, Charis, Cypris sat. — mind'egy idegen világ és nép regei nevei és képei — Berzsenyi költészetében egymást sűrűn váltva követik ? 11a kalauzzal kezében megtudja is, ki volt Dione, Cypris, sat., a klaszszikus világnézlettől távol megérti-e azt, mit a költő értetni kiván ? Vagy igaza van azon angol Ítésznek, ki azt állitá: ,arra, hogy bármely nemzet irodalma a tökélyt megközelitse, két társadalmi körülmény szükséges : társadalmi egyenlőtlenség, és a felsőbb osztályok finomult izlése'. Berzsenyink tehát csak a klaszszikus műveltségű osztálynak irt? Vagy végre helyeseljük Kölcseyt, midőn azt irja: ,A görög költő csak kitisztult érzést Ízléssel párosulva kiván hazája fiától, hogy lelkére hasson dalával: nekünk ellenben antiquariusi tudományt kell szereznünk, hogy költőnket olvassuk ; s ha megértettük is, minő behatást tehet reánk a mythológiának világa, mely nekünk csak valamely allegóriai tarka festés gyanánt jelen meg

1. Megfontolásra méltó szavak és tények. — Egy nemzet sem zárhatja el magát a világ közösségétől, mely mindig bizonyos eszmeközösséget tételez fel; viszont minden nép, mely irodalmát rég letűnt nemzetek műveltségéből akarja ujjá teremteni, csak tengődő életet él. A görög és római világnépek műveltsége annyira áthatotta a nyugatot, hogy uralmát egykönnyen le nem rázhatjuk s különben is méltó, hogy ránk befolyással legyen, mig szellemi felsőbbségiinkkel el nem homályositjuk; ameddig azonban ezt nem teszszük, tessék vagy nem, türnünk kell befolyását. Nekünk csak arra kelle törnünk, hogy azon szellemi fölény ne váljék zsar-