Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1874
9 Quod si me lyricis vatibus inseris Sublimi feriam sidera vertice. Int a kegyetlen tengerek istene Képével a forró haboknak S tűnik az Oceanus dagálya. .... quorum simul alba nautis Stella refulsit Defluit saxis agitatus humor. Hamvedredet bus ciprusággal Illeti Melpoineném zokogva. praecipe lugubres Cantus Melpomene — A te ernyődnek kies alkonyában Andalog szivem, — Si quid vacui sub umbra lusimus tecum. A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre, Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek S illatot isznak. Solvitur acris hiems grata vice veris et Favoni Jam Cytherea choros ducit Venus imminente Luna Junctaeque Nymphis Gratiae decentes Alterno terram quatiunt pede. Zúg immár Boreas a Kemenes fölött, Zordon förgetegek rejtik el a napot. Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik, S minden bús telelésre dőlt. Vides ut alta stet nive candidum Soracte, nec iam sustineant onus Silvae laborantes, geluque Flumina constiterint acuto. sat. Mindezek dacára bátran állíthatjuk, hogy a legszorgosabb vizsgáló sem mutathat fel egyetlen eszmét vagy képet is, melyet Horáctól átvéve feldolgozatlanul adott volna. Ha helylyel közzel hasonlóságra bukkanunk, azon nem csudálkozhatunk; a legnagyobb művészek is sokat kölcsönöztek mestereiktől. Az eszmék országa nem elzárkózottságot, hanem közösséget szeret. Rabköltő az, ki a kölcsönzött eszmét magáévá tenni nem tudja. Berzsenyi szabad volt eszméiben. Berzsenyi nemcsak szép és nagy eszmékre, de zengzetes és csinosbított költői nyelvre is törekedett. Itt azonban nem kisérte oly fényes siker. A római dalnok formatökélyben páratlan művészete meghóditá a magyar beszéd egyszerű menetét; s mivel nyelvünk a komoly fenségesre azon időtájt még nem birt elég hajlékonysággal, Berzsenyi ecsetje alatt gyakran áradozóvá s túlságosan képletessé lőn.