Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1873

demetlenül, bemocskoltatott, mi helyreliozhatatlannak tűnik fel előtte, mert a becsületet illeti. Így áll e hős előttünk , és nemes jellemét minden oldalról megismerjük a cselekvény menetében. Végre oly magasságra emelkedik, hol a legnemesebb emberiesség tiszta érzése, a valódi szerelem, diadalt ül érzelmein. Büszke, míg előnyöket vár jegyesétől, de azonnal telve van alázattal, mihelyt látja, hogy ő nyújthat előnyöket jegyesének. A boldog és gazdag jegyessel, ki nagy hatalmú rokonokkal van környezve, felfogása szerint össze nem kelhet, mert azt boldogtalanná tenné, sőt lealázná ; de midőn meghallja, hogy az örökségétől megfosztatott, rokonaitól kitagadtatott, különösen, midőn megtudja, hogy ez miatta történt: lábai elé borul és azon kegyelemért esedezik, hogy egész életét neki áldozhassa; és midőn igy szerelme e próbát is ily dicsőén kiállja, becsületét és vagyonát visszanyeri a királytól. E hőssel legszebb összhangzatban van előállítva Minna jelleme, ki a legnagyobb áldozatra kész, hogy szive választottjával egyesülhessen, kit egyenes, nyilt és tántoríthatatlan jelleme és becsületességeért szeretett meg, dacára annak, hogy mint katona ellenségesen támadta meg hazáját. Minna a nőiesség eszményképe, a legmélyebb szeretetre képes, telve erélylyel, kitartással és kellemmel; hogy célját elérje, minden erélyét , okosságát és ravaszságát igénybe veszi s ezzel végre sikert is arat. Ez úri hölgy finomságához igen kedélyesen simul bohó komornája, ki úrnőjével bizalmasb lábon lenni látszik, de kit mégis határtalanul tisztel és szeret. E komornának az őrmester iránti szerelme gyönyörű párhuzamot képez a főszemélyek szivérzelmeivel. A mellékalakok átalában igen nagv szeretetreméltósággal vannak kezelve. Előtérbe nyomul a lui szolgák mintaképe Just, ki uráért tűzbe menni kész, továbbá az önfeláldozó Werner s a naiv Franciska. Hol a főszemélyek már-már komoly kedélyállapotba hozzák az embert, ott a mellékszereplők csakhamar visszaállítják a víg hangulatot. Mindnyájan a legszebb összhangzatban a főszemélyek köré csoportosulnak; sőt az ellentétesség sem hiányzik, mely, a haszonleső kíváncsi korcsmárost nem is említve, a francia iparlovagban, az iparlovagok mintaképében, különösen sikerült; ez akkint fogadja a nyújtott alamizsnát, mintha ő tenne az adóval jót és mindenkit oly haszontalan jelleműnek tart, minő ő maga; s mint az efféle vitézek szokták, széles ismeretségeivel dicsekszik. A párbeszédek igen élénkek, pezsgő élet lengi át azokat; az egész mű Lessing mély emberismeretéről tanúskodik. Hogy e munka osztatlan tetszésben részesült, az magában értetik ; e tetszésnyilvánítás volt az egyedüli honorarium, melyet ez elévületlen munkáért nyert. A tragoediát illetőleg Lessing hamburgi dramaturgiájában határozottan kifejtette nézeteit, melyekből kitűnik, hogy ő egészen Aristoteles tanítványa, kit teljesen ismert, felfogott és méltányolt. Lessing nem a félelem- és ijedtségben találta fel a tragoedia alapeszméit , hanem a szánalomban; nézete szerint a tragikus események mindannyiszor birnak hatással és megindítják a kedélyt, valahányszor azokat halljuk, ellentétben a hősi eseményekkel. A tragoediának feladata az embert a sorssal való küzdésében előtüntetni, mely őt fölemeli, midőn teljesen megtörni látszik: ha ez áll, akkor Lessing újabb drámája „Gralotti Emilia" tragoedia a szó teljes értelmében. Nem a tragikus vég, mely nem ok-