Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1872

6 Minél magasabb hangot ád a síp, benne a lég tudvalevőleg annál sebesebben rezeg, s igy természetes, hogy E és I> lángok fel-fellobbanásának sebességéből még a süket is megítélheti, vájjon a sípok, melyekhez tartoznak, egyenlő magas hangot adnak-e vagy sem. A lángok fel-fellobbanását azonban nyugodt szemmel közvetlenül nem lehet észlelni, mivel a fel-felnyuló lángok képei ilyenkor a szem recés hártyájának ugyanazon helyére esnek s a fel-fellobbanások oly gyorsan következnek egymás után, hogy az egyik kép benyomása még tart, midőn a másiké már kezdődik. Eszközölhetjük ellenben az észlelést pl. oly módon, hogy a lángoktól mintegy 2—3 meter távolban fejünket jobbrabalra gyorsan mozgatjuk, vagy — mivel e gyors mozgatás nem épen kellemes, sőt főfájást is okozhat — nyugodtan maradunk s a lángokat szemeink előtt jobbra-balra mozgatott szinházi távcsövön, vagy — ami még kényelmesebb — a gyorsan forgatott lángelemző F tükörben (1. a IV. rajzot) vizsgáljuk. Az egyes lángképek u. i. ilyenkor recés hártyánkon egymás mellé esnek s ennélfogva a lángokat is egymás mellett látjuk és pedig: midőn nyugodtan égnek, — egy simaszélü szalaggá összefolyva; midőn ellenben a hanghullámok behatása következtében fel-fellobbannak, — külön-külön álló, vagy legfölebb csak alsó részeikben összefüggő s egy csipkés fényszalagot képző lángnyelvek alakjában. (L. a II. rajzot.) Minél gyorsabban forgatjuk a lángelemző tükröt, az egyes lángnyelvek annál távolabb esnek egymástól; a tükör változatlan sebességű forgatása mellett pedig annál sűrűbben állanak, minél magasabb a hang, melynek hullámai a ki-kilobbanást okozzák. Két különböző hang tehát magasság tekintetéből igen kényelmesen hasonlítható össze aképen, hogy a nekik megfelelő lángképeket tükörben egymás felett fogjuk fel. A II. rajz ily összehasonlítás képét mutatja valamely alaphang és nyolcada között, melyekre nézve a rezgések számviszonya tudvalevőleg = 1:2. Lehet azonban az összehasonlítást pl. úgyis eszközölni, hogy az önálló Königféle szelence hátsó részébe a mellé még egy csövet alkalmazunk s az egvikbe az egyik, — másikba a másik hangnak megfelelő resonatort helyezzük. Mialatt az alaphang hullámai egyszer ütköznek li-hoz, azalatt a nyolcadaéi kétszer nyomják azt be; az alaphang 4 rezgésére a harmadhang 5 rezgése esik. stb. Érthető tehát, hogy az utóbbi összehasonlítás szerint miért kell az alap- és nyolcadhangnak együttvéve a VI., — az alap- és harmadhangnak pedig az V. rajzban látható lángképet létrehozni. Szembetűnő, hogy e kísérletek alkalmával a lángnyelvek nem látszanak egyenes, hanem egy kissé hajlott állásban. E tüneménynek oka az, hogy mialatt valamely láng részecskéi kiemelkednek, azalatt a tükör mind-jobban elfordult helyzetbe jő. A fentebb leirt s néhány szóval közelebbről is megismertetett készülékek segélyével igen kényelmesen meg lehet határozni a levegőben valamely hanghullám hosszát, alakját és viszonylagos erősségét. Valamely hanghullám hosszát, vagyis azon legkisebb távolságot, mely két egyenlő rezgési állapotban lévő légrészecske között van, Mayer Alfréd szerint a következő módon határozzuk meg: Egy K.-féle szelencés orgonasíp nyilásával szemközt állítsunk fel egy megfelelő resonatort, mely szintén kapcsolatba van hozva egy König-féle hangelemző szelencével. A szelencék előrészeibe alkalmazzunk kellő gvúnvilásokkal biró s