Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1872

5 Ehez járul, hogy ami új, az rendesen érdekes s igy a tárgy újságának tudata csak fokozza a tapintatos tanítás által már eleve felköltött érdekeltséget. Végre a legszebb tanítási eredményt, a tárgy iránti maradandó érdekeltséget s a minden igaz, szép és jóért lelkesülni tudó nemes hajlamot csak úgy fogja a tanár tanítványaiban felköltlietni, ha maga is szereti, lelkesüléssel műveli tárgyát s ezt észre is véteti velők, de nem tanulmányai puszta eredményeinek nagyhangú s mégis érthetetlen előadása által, (mert hisz az minden komolyabb tanulmánytól irtózó felületességre, üres tudákosság- s legveszedelmesebb alaptalan scepticismusra vezetne), hanem magyarázatának világossága, szabatossága, benső melege és azáltal, hogy lépést tartva a tudomány haladásával, iparkodik az alkalmas új adatokat tanítványai céljaira is kizsákmányolni. Nincs tér az egész természettanban, melyen ujabb időben oly érdekes s a gymnasium céljaira nézve is oly igen előnyösen kiaknázható haladás történt volna, mint a hangtanban. Mayer Alfrédnak a hanghullám hossza- és alakjának meghatározására s a hang erősségének mérésére vonatkozó kísérletei e tekintetben valóban páratlanok. A készülékek, melyeket ő e kísérleteinél csaknem kizárólag használ, mellékletünk I., III. és IV. rajzaiban láthatók. Az I. készülék, a He 1 mho 11z-féle resonator, fém- vagy üvegből készült üres gömb, egy kisebb —b— s egy nagyobb —a— nyílással. Használat alkalmával a a hangzó test felé, b pedig a hangot felfogó csőbe, esetleg fülünkbe, helyeztetik. Alkalmazása az együtthangzáson alapszik. Minden hangnak más-más nagyságú resonator felel meg, mert a benne levő légtömeg kisebb-nagyobb terjedelméhez képest már magasabb már mélyebb hanggal képes erős együtthangzásba jőni. A III. rajz a K ö n i g-féle hangelemző szelencét mutatja keresztmetszetben és mintegy \ természetes nagyságban. K. K, a tulajdonképi szelence, li kautsuk vagy másféle ruganyos hártya által két részre van osztva. Hátsó részébe a cső, előrészébe pedig b és e csövek vannak illesztve. Használat alkalmával a valamely Helm holt zféle resonatorral, b pedig valamely világító gázt tartalmazó edénynyel hozatik összeköttetésbe. A gáz a szelence előrészéből c nyílásán át kiömlik s itt meggvujtatik. Alkalmazása azon tapasztalaton alapszik, hogy a gáz rendes körülmények között nyugodt lánggal ég; de ha a-t a bele erősített resonatorral valamely hangzó test felé fordítjuk: akkor a hanghullámok h-hoz ütköznek s ezt be-, a gázt pedig c csövön kinyomják; minélfogva a gázláng mindannyiszor fellobban, valahányszor li-hoz egy-egy hanghullám ütközik. Ezen hangelemző szelencék bizonyos kísérleteknél orgona-sípokkal is szoktak összeköttetésbe hozatni. Ilyenkor a szelence hátsó része elmarad, előrésze pedig a síp oldalán fúrt nyílásra erősíttetik. A síp belseje és a szelence előrésze között h hártya képez válaszfalat. A IV. rajzban: B és € ily hangelemző szelencék, E és D a hozzájok tartozó lángok. F pedig egy tüköroldalakkal ellátott s tengelye körül kényelmesen forgatható, négyoldalú hasáb. Ha a sípokat megszólaltatjuk, akkor B és € szelencék hártyáit a mögöttök levő lég minden egyes sűrűsödése — rezgése — alkalmával benyomja, mire — mint tudjuk — E és D lángok fellobbannak.