Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1858

9 6. §• Itt az állaspont, melyhez eljutottunk, öszszerü, öszszerflek tehát ama követelmények is, melyeknek a szerkesztendő Olvasókönyv meg tartozik felelni. A követelmények- közöl csak hármat hozunk itt föl, mert föladatunk ezuttali megismertetése többet nem szükségei. A követelmények így hangzanak: a) Ugy szerkesztendő a felgymnasiumi Olvasókönyv, hogy az a nemzeti szellemnek korszakonkénti fejlődését hűven visszatükrözze, b) Ugy szerkesztendő a felgymnasiumi Olvasókönyv, hogy az a korszakot képző és a korszakot képviselő íróknak fokonkénti életfejlését hüven visszatükrözze, cj Ugy szerkesztendő a felgymnasiumi Olvasókönyv, hogy az a nevelés föezéljához vezető útnak irányában mind a tanárt mind a tanulót eligazodottá tehesse. E követelmények sorában az első és második az irodalom természetén, a harmadik a tanoda rendeltetésén nyugszik. Hogy a tanoda oly hely, hol az ifjúság rendeltetésszerű fejlesztése gyakoroltatik, azt, úgy véljük, nem szükséges itt újra említenünk. Az ifjúságnak kellő készségekkel, kellő ismeretekkel és kellő tökélyekkeli ellátása a nevelés föczéljából szükségképen következik; roszúl fogatnék tehát föl a tanodai működés, ha ezélba vett eredményei a nevelés föczéljával össze nem hangzanának. Lehet ugyan olykor a tanodában is valamely különleges czélnak megvalósítása végett működni; ámde, hogy a tanoda mühelylyé ne váljék, a különleges czélnak a fóczél mozzanatai között mindig föl kell találtatnia. Ha nem találtatik fői, a működés, mely végette van, nem sajátképi nevelés hanem idomítás. Ha pedig föltaláltatik, akkor a különlegesnek, mint közvetlen, czélnak érvényítésével a főczélnak, mint közvetettnek, érvényítése is mindig együtt jár. Áll ez az Olvasókönyv kezelésére nézve is akár hajtassék az végre a tanár akár a tanuló által. Soha se váljék puszta idomítássá, hanem legyen valódi nevelés. Arról azonban, hogy nevelés legyen, főleg nálunk, az Olvasókönyvnek is kell gondoskodnia. A „hogyan?" a kezelendő Olvasókönyv szerkesztőjének dolga. Annyit követelhetni tőle: hogy az a kezelés módjára nézve is mind a tanárnak mind a tanulónak vezérkönyvül szolgálhasson. Szolgáland, ha annak egyik része a kezelési mód fóltéteiröl úgy fog értekezni: hogy azoknak kellő átértése után, a hivatásos tanár magát a kezelési módot biztosan gyakorolhassa, az így gyakoroltat a figyelmesített tanuló lassanként elsajátíthassa, a gyakorlatilag elsajátítottat az értekezés olvasásának segélyével szellemileg áthathassa; végre a már magáévá tettet akkor, midőn tulajdon szellemének fejlesztését öntudatosan munkálja, tehetségeihez mért biztossággal alkalmazhassa. De mi az, főleg az Olvasókönyvben, a mire alkalmazhatja? E kérdés bizonyos tartalmat szükségei, mely nem akárhogyan, hanem csak jól kezelve válhatik olyanná, minővé öt a nevelési pályának több ágra szakadt és több irányban mozgó foglalkodásai között tenni tartozunk. Igazolja e tartozást a soha szem elöl nem tévesztendő nevelési czélegység is. Mihelyt pedig e helyen, a már elért álláspont öszszeriiségénél fogva, valamely tartozás igazolható, kötelességgé lesz, mely a nevelés dolgában szükségképi. A mi pedig abban szükségképi, annak ugyanazon lény szolgáland alapúi, a mi alapját teszi az emberi rendeltetés megvalósíthatásának is. Ezen lény a szellem. Ha tehát a kezelési mód bizonyos tartalmat szükségei, az mindig azok közöl leend, melyeket a szellem, míg önmagát rendeltetésszerüleg fejleszti, köteles önmagának birományává tenni. Köteles, mondjuk, mert azt saját fejlesztésének szükségképi fóltétei hozzák úgy magukkal. Úgyde a szellem e föltétele között is csak azon tartalmat teheti önmagának valódi birományává, mely vele igazán rokon: láthatni