Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1858
8 t menyét tartja szem előtt. Anide mivel, részint az külső viszonyok ing-adózása részint az ezen viszonyok által több irányban főltétezett írók nézeteinek külőnködése miatt, ugyanazon elvből különböző eredmények saijad ózhatnak: könnyen megesik, hogy azok, kik az iskolában tárgyalandó írók kijelelésekor egyedül a korszaki mozgások eredményeiből indulnak ki, az eredmények okaira és ezek működési föltéteire keveset hajtván, az írók kijelelését balul intézik. Sőt, mivel a korszaki mozgásoknak alapúi szolgáló elv tartalma több elemből, terjedéke meg több fejlésfokból áll: az is könnyen megesik, hogy ez itt a tartalom és terjedék mozzanatai közöl ehhez, a másik amahhoz ragaszkodván, a kijelelés súlyosságának okát is az írók különböző tulajdonaiba helyezi. Az annyira sürgetett gyakorlati sokoldalúság tekintetéből a kijelelés ezen útmódja is védelmezhető ugyan; de védelmeztessék bármint, a mélyebben látók soha sem fogják azt a nevelés íőczéljához vezető utak között legbiztosabbnak ítélni. Tegyük mindamellett, hogy az universalisták Ítéletének az iménti oldalról nincs mitől tartania; tegyük, hogy a tárgyalandó írók czélirányos kijelelése megtörtént: mondhatni-e már azért, hogy a tanodai siker biztosítva van? Mondhatni-e, hogy a kijelelt írók összes munkáinak kijelele'sével a nevelés fóczéljának ügyfolyása is tettleg elő lesz mozdítva? A válasz vagy igenlő vagy tagadó. Ha tagadó, mire támaszkodandik akkor az universalisták sokat ígérő sürgetése? Ha igenlő, hol és ki által fog a sikert hozó kezelés végrehajtatni? Kétségkívül vagy iskolában a tanár, vagy otthon a tanuló által. Az iskolában sokkal rövidebb az idő, hogysem ott a tanár az egyebekkel is elfoglalt ifjak előtt a kijelelt irók összes munkáinak magyarázását és a kivánt jellemzést úgy teljesíthetné, a mint azt a már említett szellemi utánélésnek sikerbiztos végrehajtása sziikségli. De hamindjárt az idő engedné is, az ifjak fejlettségi állapota ki nem kerülhető akadály. Hiszen az iskola készíti csak még az ifjakat, hogy idővel az írók összes munkáinak helyes fölfogását, az írók alapos jellemzését és ezekkel együtt a sürgetett szellemi utánélést is foganatosan végrehajthassák. Mit kelljen ezek után az ifjak magánszerü vagyis tanodán kívüli szorgalmáról ezen ügyet illetőleg tartanunk, magától értetik. Valamíg a kivánt készségekkeli ellátásnak időt és gondot igénylő munkája tart, a készségek alkalmazásának ohajtott eredménye nincs, nem is lehet okszerűen biztosítva. Mindennek megvan a maga ideje. És így az universalisták nézetbeli egyoldalúságából következik, ha ők az ügyet az individualisták kezében látják. Minek megtörténtével az írók összes munkáit az Olvasókönyvek váltják föl. Nem javasolhatók tehát iskoláinkban, mint tüzetesen tárgyalandó olvasmányok, az írók összes munkái; midőn azonban ezt kimondjuk, legkevesebbé sem véljük onnan számiizendönek az oly irányok tárgyalását, melyekben a kornak szelleme megnyilatkozott; mert a kérdés alatti kornak szellemét az Olvasókönyvekben is fól kell találnunk. Az Olvasókönyvek az individualisták javasol ványai. De miért tartozik az Olvasókönyv a kornak szellemét visszatükrözni; és ha csakugyan vissza tartozik tükrözni, hogyan fér ez össze ama követeléssel, melyet az individualismus az Olvasókönyvhöz intézni szokott? A korszellem valami egyetemleges, az individualismus által pártolt irói sajátszerűség pedig valami egyedleges: gondolható-e tehát ez oknál fogva, hogy ugyanazon Olvasókönyv mind a két oldalnak igazán megfelelhessen? Mivel fontosak, tisztába is hozandók e kérdések. Megjegyzendő azonban, hogy itt mi, a már mondottak erejénél fogva, nem értjük, nem is érthetjük az olynemü Olvasókönyvet, melynek szerkesztésekor az elvontan vett individualismus elve bir eldöntő befolyással; hanem értjük az olyfélét, mely az egyoldalúságtól ment concretismus álláspontjáról szerkesztetik.
